História 1998/1-10. [antikvár]

MŰHELY A magyar állam ezer évvel ezelőtt Politikai és uralmi szervezet az államalapításkor f'/H'/^í A magyar állam 1000 körül történt megszervezése nem független a magyar társadalom korábbi alakulásától, mely a 895-ben történt honfoglalás előtt Délkelet-Európa step-pei térségében, az ókori Szkítia területén következett be. E terület népeinek történetét és társadalmi-politikai szervezetüket csak hézagosan ismerjük, noha idetorkolltak Eurázsia nagy népvándorlásai a Kr. előtti évezredektől. Ezek során a kelet felől nyugatra nyomuló indoeurópai nyelvű nomád irániak (kimmerek, szkíták, szarmaták és alánok) után a Kr. u. 3. századtól kezdve Belső-Ázsia felől főleg török nyelvű népek (hunok, türkök, szabitok, kazárok, avarok, ogur bolgár-törökök, besenyők, végül oguz-úzok, majd kun-kománok) törtek elő, hogy a 13. században a mongol-tatár invázióval lezáruljon a steppei népvándorlások sora. E népvándorlások során alakult ki, főként iráni és ugor szimbiózisban, a magyar (magyer) nép. Kialakulását nevének eredete is tükrözi: a magyar név ugyanis az ,,ember" jelentésű indoeurópai manu-s szónak az ugor eri „-fi" szóval való ösz-szetétele folytán jött létre. Az Ural hegység déli végénél lakó ugor-magyarok számos török törzs, így a több csoportot alkotó ogurok, majd a szabírok és avarok, végül a belső-ázsiai türkök előnyomulása után az általuk leigázott kazár és ogur (bolgár-török) törzsekkel együtt a Türk-Kazár Birodalom alattvalói lettek, így a hét magyar törzs az onogurokat követően türk-kazár függőségben, ezek politikai szervezése nyomán, s részben uralmi szervezetüket átvéve alakult. Majd olyanféle kettcis vezetésű uralmi szervezetet vettek át, amelyben a névleges uralom a kende (kündü) kezében voU, míg mellette a tényleges hatahnat a gyula (jila) címet viselő hadvezér gyakorolta. Ez az ókortól napjainkig mutatkozó kettős uralom, korankban a ,,reprezentáló elnök vagy trónoló király" mellett az „uralmat irányító miniszterelnök vagy teljhatalmú Vezér" változata volt. E kettős vezetés honfoglalás kori formájában a két uralkodó alatt a törzsfők hasonló vezető réteget alkottak, mint a fejlett államokban a különböző főtisztségeket betöltő méltóságok, udvari vezetők. Volt időszak, amikor egy teljhatalmú uralkodó maga intézkedett, de a keleti öröklési rend (szeniorátus) többnyire kiváltott ország- vagy birodalommegoszlást és kettős uralmat. Az uralmi szervezet Uralkodni vagy uralmat átvenni csak erős katonai kísérettel rendelkező vezér képes, de minden hajdani és mai társadalomban a katonai kíséretnek (germán trustis, ázsiai nökör, spanyol junta, modem pártmilícia) döntő szerepe van a tartós uralom megragadásában és megszilárdításában. A nomád birodalmakban az alávetett köznépi tömeget tízes-százas-ezres egységekbe osztották. Felettük a katonai kíséret tagjai biztosították a vezérek és a vezető réteg uralmát, az adószedéstől az alacsonyabb ítélkezésig. A lovas steppei törzsek mindenkor szimbiózisba léptek a lakterületük mellett élő erdei peremnépekkel, pl. finnugorokkal és szlávokkal, s többnyire háborúskodtak a nagy múltú, fejlettebb belső- és elő-ázsiai, majd bizánci és római birodalmak népeivel. A birodalmakkal való kereskedelmi kapcsolataikat esetenként az univerzális egyistenhí-vő vallásokra (mohamedán, keresztény és ritkán zsidó hitre) való részleges vagy teljes áttérés követte. A köznépi tömeg a térség földrajzi viszonyainak megfelelő életmódot foly-