Bővebb ismertető
Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
Tamási Lajos himnikussá lett sorai a forradalom napjaiban születtek és váltak máig '56 mottójává. A gyászlobogót az évek-évtizedek során fölváltotta a lyukas zászló, amely ma a magyar október jelképévé vált. A forradalom már a saját korában történelmet írt. „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel" - mondta Kennedy elnök, amikor még messze nem fejeződött be az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdés vitája. Az országban még élt az ellenállás, üzemek munkásai sztrájkoltak, amikor Milovan Dilas már fölismerte: „a magyar forradalom a kommunizmus végének kezdete".
Több mint harminc évig itthon nemcsak a történeti feldolgozások többségében, hanem nagyon sok ember történelemképében is a meghamisított forradalom képzete élt. A forradalom képe az azóta eltelt újabb majd' három évtized alatt is sokat változott: nemcsak az úgynevezett korszellem formálódik még nemzedékeken belül is, hanem az ismeretek mennyisége is bővül. Fontos új tények kerültek felszínre, a megközelítések is árnyalódtak, jelentősen szélesedett a nemzetközi horizont.
A kedves Olvasó egy történelmi kötetet tart a kezében. A szerzők - egy egykori, Budapesten szolgáló brit diplomata kivételével - valamennyien történészek, az 1956-os Intézet munkatársai, akiknek a többsége feladatának nem az értékelést tartotta, hanem azt, hogy témájában összegyűjtse mindazt az ismeretanyagot, amely alapján a nemzet a Magyar Októbert a magáénak vallja.