Vasárnapi könyv 1926. II. félév (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet: Világpusztító járványok az emberiség múltjában Hogy az ember élete szebb, jobb, elviselhetőbb lett, hogy sok ezer éves fejlődés tetőpontján állunk, alig veszszük észre életünk egymásra halmozódó, szürke perceiben. De ha kiszakadunk egy pillanatra a jelen gondjai közül és visszanézünk a rég elmúlt századokra, azt kell mondanunk: jobb ma élni. Mert igaz, hogy sok szenvedés, kín, nyomor nehezedik az emberiség hatalmas rétegeire, aztán a törékeny ember manapság is szinte védtelenül áll a betegségek sokféle fajtája előtt, de a művelődés, a fejlődés egyéb javait leszámítva, mégis csak hírből ismerjük az elmúlt évezredek legpusztítóbb ragályos betegségeit, amelyek még nem is olyan régen rettegésben tartották az egész világot. Ma is vannak szörnyű fertőző betegségek, amelyek ezerszámra szedik áldozataikat, köztük a legrettenetesebb a tüdővész, de ezeknek a pusztító ereje meg sem közelíti azt, amellyel az elmúlt évszázadok két rémületes járványa, a pestis és a lepra korbácsolták végig időnként a világot. Nem hiába tartották ezeket elődeink az Isten büntetésének, az elvetemedett emberiséget irtó istenharagjának, még ma is irtózattal, remegve lapozgatjuk a krónikások régi könyveit, ahol a két szörnyű betegségnek világpusztító hatalmáról írnak.