Élet és Tudomány 1975-1976. (vegyes számok) (13 db) [antikvár]

!Üiii líi I 0} iiijli i i j-lü íiÜi li fii 1 ká iii li'ÍS ' íiíi: Eiilíll l'l r|! i'l l > t'i»}' ' 'i5i!i 1 1 f'^i' feíü i i m p Pápa város eredetéről nem szólnak történelmi legendák, nem beszélnek díszes alapítólevelek, s nem utalnak rá ősi építmények sem. A múltját kutató nép — mint oly gyaKran - itt is a hegység nevéből próbált következtetni azokra az eseményekre, amelyeknek emléke a hosszú századok alatt kiesett a köztudatból. „A tudatlan köznép oly regét hirlel közönségesen e városról, hogy első István királyunk gyermekségében szüleivel együtt e tájon utazván, itt legelőször szólította légyen meg atyját papa nevezettel, mely örömben szüléi arra gerjesztettek, hogy e helyet ezen időtől Pápának hívták volna " — írja Cyurikovits György, a város történetének egyik korai kutatója 1824-ben a 7'udományos Gyűjtemény hasábjain. Szóba került „névadó"-ként a római pápa és a pap szó is, de ezeket a magyarázatokat a tudósok már rég a mesék világába utalták. Mai ismereteink szerint Pápa város neve éppúgy személynévből ered, mint ahogy Vácé vagy Mis-kolcé —. s minden valószínűség szerint a közeli Veszprémé is —, egy német származású lovag nevét rejti, talán mint ennek a területnek vagy egy részének első birtokosáét. Az eddig elmondottakkal ellentétben pontos tudomásunk van a város nevének legelső említéséről. A Pápa név először egy 1225-heli oklevélben szerepel. Ezt az oklevelet U. Endre magyar királyhoz intézte egyházi ügyekben a pápa. A pannonhalmi apátság ugyanis különféle birtokjogi hatalmaskodások miatt panaszt tett a pápánál, s erre válaszul a pápa diplomatikusan értésére adta a királynak azt a kívánságát, hogy orvosolnia kell a panaszokat. Nos, az egyik panasz abban állt, hogy a Smaragdus pápai fő-esperes által a bencéseknek adományozott kápolnát tőlük egy vitéz erőszakkal elfoglalta. A nevezetes oklevél éppen 750 esztendeje íródott. Árpád-kori leletek Pápa városának mai, 67 négyzetkilométeres területén a legrégibb időktől i:ogva élt ember több-kevesebb folytonossággal, mint ezt a régészeti leletek tanúsítják. A város magvát '(vagy inkább magvait) alkotó települések azonban mind középkori eredetűek. Erre utal a belvárosi ásatások során felszínre került nagyszámú Árpád-kori leletanyag. Pápa eleinte közvetlenül a királyhoz tartozó, udvarnoki település volt. Zsigmond király azonban 1389-ben több más birtokkal együtt a Garaiaknak ajándé- 2452 kozta, s ezzel új fejezet nyílt a város történetében: az ország egyik első zász-lósurának székhelyévé lépett elő. A város felvirágzása egybeesett a földesúri érdekekkel. Ekkor mutatkozott meg iga-zán, hogy a Kis-AlfÖld és a Bakony találkozásában elterülő Topalca-parti település helyzete gazdaságilag milyen előnyös! A város polgársága 1439-ben kapta meg. legfontosabb feudális kori kiváltságát: a királyi harmincadvám alóli mentességet s az áruk szabad ki- meg bevitelét. Pápa messze földön híressé vált vásárairól. A város jelzője legtöbbször ugyan oppidum, vagyis mezőváros, de nem lehet véletlen, hogy épp abban az időben írják néha civitasnak, igazi városnak is. 1401-ben Zsigmond király Pápán tartott országgyűlést, hívénél, Garai Miklósnál, a város földesuránál, akit aztán ezen az országgyűlésen nádorrá is választottak. Ezzel a király még nagyobb tekintélyt és becsületet szerzett a városnak. A Garaiakat a Szapolyaiak követték a város birtoklásában. A föllendülés tovább folytatódott. Valószínűleg ekkor épült például a híres Korvin-ház, amely — a nevében Mátyás királyra utaló hagyománnyal ellentétben — inkább csak az egyik gazdag nemes helybeli palotája lehetett. Azért igazán értékes, mert a várost sújtó háborúkat és elemi csapásokat kiállva, teljesen megőrizte középkori alaprajzát. A török kor előtt sem volt védtelen a város. A Garaiak még 1430—1440 táján megépítették lakótornyukat. Ez valószínűleg azonos a mai kastély északnyugati saroktornyával. A török hadjáratok megindulásakor a város Török Bálinté volt. Öt a törökök 1541-ben elhurcolták, s így a vár védelmét tiszttartójának, Martonfalvay Imre deáknak kellett ellátnia. A deák kitűnő szervezőnek és jó kapitánynak 'bizonyult: az ő parancsnoksága alatt két súlyos ostromot is kiállt a vár, 1543-ban és 1555-ben. A város e nehéz időkben fontos földrajzi helyzeté-^ vei vált jelentőssé s katonáinak bátor portyázásaival híressé. Fehérvár és Veszprém eleste után az utolsó végvári láncolat tagja volt Bécs és a megmaradt Magyarország védelmében. Egy időben a dunántúli főkapitányság székhelye volt. 1594-ben azután Pápa is török kézre került, s csak 1597-ben sikerült Miksa főherceg nemzetközi seregének felszabadítania. Még egy alkalommal — az 1683-as bécsi török hadjárat idején — tűzték ki Pápa várára a lófarkas zászlót, de ez a megszállás szerencsére még abban az évben véget ért.