Élet és Tudomány 1955. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

TUDOMÁNY X. tVF. I. SZÁM ^SLflMBiHHMLJlHtflJLIhJII^F S A TÁB8ADALOM. É8 TESMÉSZETXVDOMANYI ISHERETTERIESZTÖ TABSVLAT HETILAPJA A TARTALOMBÓL: Paál Ldszlóról — Allergiakutaíái D0brecenben — A halak metlenéget izaporítáta — A Föld nagy fttrétxe — Terméiteli ctapások, tánadalmi vitzonyok — Nagyti$*ta*ágú fémek a konxerS technika izolgálatában — Hírek a tudomány ét technika világából — Madártelepítét gyümölctötkeriben — Kíaérletezzünk ét gondolkozzunk l'l PAÁL ümMi Az óesztendő éa az dJesztendS talilkozásának egyik Usmegranadóbb nemzeti kultúr-e«em«nye a budapesti DJ Maeyar KipMr (volt Fővárosi Képtár) Paál László-emlikMálKtása. A tájtestészet tragikus sorsú magyar óriásának egy nagy elégtételt ád — 7S évvel halála után - ra az emléKklállItás. Az emlékklálHtáü azonban bármily lenyOgttző Is, fájdalom, hiányos. Paál László képelnek jelentős hányadát ugyanis kUlfőldőn mutogatják. Mégis, aki megtekinti a Bényl László rendezte budapesti emlékkiállftást, s elolvassa az eiet és Tudományban Lyka Károly megemlékezését, az kSnnyen tudja egységes eleven képben SsszefognI Munkácsy Mihály legméltóbb pályatársának és barátjának életét és művészetét. (A szerkesztőség megjegyzése.) > oldog gyermekkorát nagy erdők mellett élte, és az erdő lombsátra alatt érezte magát legjobban. Ennek emléke véglssklsérte életét holtáig, és ez az emlék avatta az erdő reníekiő festőjévé. Nagy út vezetett odáig. Mert atyja — nagyijövedelmű postamester a hunyad-megyel Berzován és Odvoson — hallani sem aikart arról, hogy fiából festő l^en. Pedig már korán több körülmény csábította a művészet felé. Már kicsiny korában Zámon (ahol 1846-ban született) a tenmésaebnek volt rajongója, azt barangolta gyalog vagy lóháiton. Aradon^ ahol közéípáskoláit járta, rajzolni tanult a városi najzimestertől, Nagy Pétertől, és magánúton Böhm Pál íestátőd. Ss ott isimiei--kedett meg egy asztaloslegiénnyel is, a!ki faképnél hagyta mesterségét, és 3—i forintos képecskéket festegetve erős eltökéltséggel indult a művészet felé. A két ifjút a szent művésziéit közös vágya egész élétükre banáitokkiái tette és Paál László Í8 titkon elhatározta, hogy Bécsben, ahova atyja jogi tanulmányokra küldte, a maga részéről szintén fak^nél hagyja a maga mesterségét, a jogászkodást és ha törik, ha szakad, festő lesz. így került a két fiatalemiber a bécsi művészeti akadé-níiára: egy »»ex-jogász«, Paál László, és egy »ex-asztalos-«, Mwnkácsy Mihály. De a régi meghitt eigyüttlét nem tartott sokjáig, mert Munkácsy, megunva az akadémiát, hamarosan Münchenbe, majd Düsseldorfba telepedett, míg barátja még néhány évig magába szedegette az akadémia szellemi kosztját, amelynek olyan kevés volt a borsa-sava. A tájképfestő osztályon Zimrinermaníi volt a tanár, aki növendékeit kivezényelte a szabadba természetet tanulntányozni, s ott a tájnak egy részletét, a részletnek egy darabkáját, a darabkának egy bokrát rajzoltatta igen nagy pontossággal, levélkéről levélkére. Mert az akadémia azt tanította, hogy ilyen részecskékből aztán otthon könnyen lehet összeállítani egy tájképet. A növendékek; ilyen formán el sem jutottak a természet gyönyörű egységének megiérté-séhez. Az ifjú Paál jó ideig engedelmesen foglalkozott ilyen fajta művészettel, meg is tanult pontosan rajzolni, de egyre inkább érezni kezdte, hogy mégis csak másnak látta egykor a hunyadmegyei természetet, az atyai udvarház mögött zöldelö hatalmas erdőt, amely annyi finom hianigulatot, annyi költői gon- a 535 Októberi uél (1878) dolatot sugalmazofct if j<ú szíivének. Ettöl a sziép világtól Valában reménytelen távol^ választotta el az akadémiai tádképdket Viszont a bécsi múzeumban látta régi hollandi miesterék tájképeit, amelyeken a valósá^ial finomi loöltéiszet is párosiüt Hollandiárba ulazxiítt e haitás aliaitt, 6 Beiléinben és környékén akadémia-mentesen szíwel-lélelkikel íestetit tá:^ikat, eÚo-gi^tlan, friss szemmel, alhoigy miaga előtt látta (1870). Ez a helyváltoztatás szerencssés voLt. A tengerhez köosel a nyájas táj baja zöld mecseje, a fák, bokrok és pana^sttanyáí«- fölé enyíhén párás levegő bonil, és nagy egységgé fog 5sisze mindent. Paál moiión élvezte ezt a neki új, festésre ihlető látványt. Itt keletkezett képei soklkial frissébbek, könnyebb előadásúak, mimt a bécsi akadémián keletíkezsett munkák. Elérte a nagy egységet. E működése közben egymás után sürgető leveleket hozott neki a posta. Jó barátja« Munkácsy hívta Düsseldorfiba. Igy kerültek újra össze és bizonyos, hogy ez ez; együttlét volt kettejük élelté-nek legderűsebb, legvidámaibb koírszaka. Bár szetrény ösztöndíjakon éltek, a jó sors mindig gandoskodatt egy-egy kép alköüml! eHiadásáról, amá hdyneütötrte a pénatér-cában elég sűrűn jelentkező hiányokat. Együtt Mctak, együtt látogatták a híres Malkasten művészegyesületet, együtt mulattak ott annak vidám estélyein, amelyeken megismerikedtek a düsseldorfi hangadó családokkal is, és ezek gyakran meghívták estélyeikre, sétalovaglásohala a kiét fiaital művészt, ateük hamar t>ele-találibák matgukait az új életrendbe, anélk^Ul, (hogy miűvésjá munkájukat eUienya-golták voiina. Mindiemiüiit ímegkedveliték őket, annyira, hogy egy amgoíl IsmerMk, Mr. Forbes, aki Paáinak néhány képét rnegivette, meg is hívta kettőjüket néhány hétre londoni otthonálba. Munkácsy ugyan hamar mi^szökött a kiállhatatlan köd elől, Paál azonban nagy élvezettel taoulmányozta a hínes angol tájképfestőket, akasnek művei újra miegerősííették meggyőződését, hogy a természet a legjobb mester. Közben bairátja, Munkácsy, még ebben az 1870. évben megfestette a >^ira-iknniház-K-eit, amely Düsseldorfban nagy szenzációt keltett, a pánizsi kiállításon pedig aranyérmet és világihírt szerzett neki. Műkereskedője, Goupil, most lelkére beszéiit, ho^ hagyja oitt Düsséldoiríot, klöatözzék diadala színhelyére, a világ művészetének fővárosába, Párizsiba, abol sok!kal tágabb tér nyűik sziámára, művészi környezetben élheít^ képei számána pedig nyiitvia áll a vdJá^xiac. A fiatal mestert nem volt nehéz meggyőzni, s 1872-ben Párizsibia kiöltözött. Most már Párizsból hozta a posta Paál dmére a lev^eket, amelyeidben a hű barát sürgeti, rábeszéli, kéri Paált, hogy siessen hozziá. Igy került Paál László 1872-ben a francia fővárosba és ottyan kömyezieitbe, amély döntőén hatott művészebe sorsásra. Mert Párizsiban megismerkedett a barbizmi tájképfestűk remekműveivel, Coro* (Karó), Daubigny (Dóblnyl), Rousseau (Russzó) oly Igaz és oly költői erdei képeivel. Ezek ellenMlihataAlanul csalogatták a fiatal magyart a fontainebleeui (Fomtenöbló) haitabnas erdőség Mé, ahol a TOestenroiavek egykor leeiMikieziteK.