Élet és Tudomány 1954. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

TUDOMÁNY 1. SZÁM ^iMBMMMMBMIMMPBIIF i»««- janváh 6 A TAlt8AOAU>NÉ8 TERMÉSZETIUDOMÁim ISMEBETTEBJESZTÖ TillSVLAT HETILAFJA A TARTALOMBÓL: A szegedi fűszerpaprika útja — így vé4jak az alumíniumot a korróziótól — Geo. politika, az imperialisták áltudománya — A freskófestiszet — Az állatvilág írtállói Távolbalátás — Kisérlttezzünk és gondolkozzunk ^ Szegedi fűszerpaprika útja A MAGYAR paprikának a naigyvilágban meglehetősen hosszú Ideig kétféle híre 6záx-nyalt: egy romantikus ós egy tudományos. . . A paprikaromantika küUöldl hírkacsáinak visszhangja során — kitűnő paprikás ételeinket soha meg sem kóstoló — sok-sok megtévesztett jámbor idegen egy egzotikus országot képzelt Európa közepére, ahol telepes életmód helyett jórészt nomádjeltegű vándorélet járja s rideg pásztorkodás lenne a nép íőfoglalkozása. Rovásírás a betűvetése, gatya az uralkodó viselete, élesre fent íokos és karikás-ostor a fömunkaeszközei s ahol általában lóhátról beszélnek egymással az emberek. Mi adott az elképesztően bárgyú paprikaromantika hírverői ellenében páratlan megbecsülést, rangot, tisztességet a magyar paprikának és termelőinek? A tudományos ismeret igazsága és valósába. A tudomány fényében vált világszerte világossá, hogy a mi paprikánk nem mérges pusztai vadnövény, hanem nagyon is szelíd és kívánatos kultúrnövény. Olyasfajta felelős gazdálkodó értelmet, szorgalmat, mesteri gyakorlottságot föltételez aminőt csakis több évszázados kertkultúra országában lehetett elsajátítani, nemzedékről nemzedékre átadni s fejlődő tudással, jó ösztönnel gyarapítani. »Magyar bors.« .Így is nevezik régóta a földkerekség sok országában a fűszer-papriitát. Csakhogy a bors ételízesítő fontossága sehol sem sem éppen a só után következik. Konyháinkban ugyan á borsot is régóta kedvelik. De bármennyi maiakkai bors is légyen hazai éléskamráinkban, azért a só után mégis a fűszerpaprika a rangelső ételízesítő a hagymával örök holtversenyben. Bors nélkül is elképzűlüak sok sikeres di&znótort, tokaszalonnát, kolbászt, téli és nyári szalámit. De paprika nélkül és hagyma nélkül? Soha, egyet se! S eigyre több tanúság tükrözi külföldön is: ahol egyszer finom ínnyel meücóstoltak egy-egy jól elkészített paprikás ételt, felvágottat, konzervet, ott étvágygerjesztő, gusztustkeltő marad miiedig a »magyar bors« Színe, zamata, íze, illata. A fűszerpaprika, feldoligozó telepei a paprikakultúra számára olyasféle, munkát végeznek, nrUnt a szőlőkultúra területén a jó pincészetek. I EGNAGYOBB, legmodernebb paprikafeldolgozó telepünk Szegeden műkö- dik. Mielőtt körülnéznénk benne, illik legalább vázlatszerűen válaszolnunk e kérdésre: — Miként honosodott meg hazánkban a paprika? Paprikánk (tudómányos nevén: CaiMicum annum) a burgonyafélék (Solana-ceae) családjának tagjaként Közép- é.s Dél-Amerikában őshonos fűszernövény. Kolumbusz idején spanyol hajósok hozták az Ovilágba. Borsot láttak benne s mór eredetileg fűszerként kínálták. Közép-Európában azonban még jóidéig csak dísznövényként mutogatták. Régi magyar fűvészkönyvek tanúsága szerint hozzánk <-lusius, a XVI. század híres belga fűvésztudósa hozta, s Igen hamar elterjedt. Igaz, t