Élet és Tudomány 1951. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Ami ma a legidőszerűbb „Megóvni és megérősiteni a társadalmi tulajdont ennek a kérdésnek mélyebb a jelentősége, mint első pillanatra látszik. A társadalmi tulajdonnal való takarékosság kommunista jellemvonás. Ugy látom, hogy az émbert^ég történelmében nem volt takarékos-kpdóbb társadalom, líiint a kónvnunista társadalom. És ez természetes is: a termelési eszközökkel váló ¦; rendelkezés és azok kihasználása csak a kommunista társadalomban van a termelök kezében. Felesleges bizonyítani, hogy a termeld gazdaságosabban bánik a : javakkal, mint a kizsákmányoló, vagy a más jószá- ; gának elrablója. : A történelem nem tanította meg az embereket a í köztulajdon kíméletére és mindig voltak elegen, akik , szívesen fosztogatták azt. A közpénzek eltulajdonítása jellemző vonás volt a régi uralomban: az állam- ) kincstár a hivatalnokok fejőstehene volt. Érthető, ' hogy ez a magántulajdonnal szemben is hanyagokká, tékozlókká tette az embereket, a köztulajdonnal . . szemben pedig általánossá vált a gondatlanság fent és ' ^ 'fJí lent egyaránt. - a. Sztepanjan Azonban a köztulajdonnal az emberi munka eredményeinek elfecsérlése a múltban csak gyerekes „Kéveköt«" csínynek látszik, ahhoz képest ahogy a mai kapitalista társadalomban tékozolják az emberi munkát. Bátran elmondhatjuk, hogy a jelenben naponkint a munkanapok millióit fecsérlik arra, hogy elrombolják a munka régebbi alkotásait. És mennyi mindent semmisítenek meg a természet legértékesebb kincseiből, amelyek pedig korlátolt mennyiségben vannak e földön? Bűn ez az emberiség ellen és már ezM az egy bűnért megérdemli a kapitalizmus, hogy mielőbb megsemmisíttessék. Az állami termelés összmérlegében a takarékosság a nemzeti vagyon többleteként jelentkezik és énnek a többletnek — mint emelkedő kulturáltságunk eredményének — évről-évre növekednie kell. . . . kíméljük a társadalmi tulajdont, hogy a közérdeket az egyéni, személyi magánérdek fölé emeljük, mert csak a kollektív, szocialista társadalom biztosítja minden egyes ember jólétét. Lenin még a szovjetkormány első esztendejében azt mondta: »Vezess pontos, lelkiismeretes elszámolást a pézről, gazdálkodj takarékosan, ne tékozolj, ne lopj, szigorúan tartsd be a munkarendet. . .« tehát elvtársaim, elsősorban meg kell tanulnunk képességeinkhez mérten dolgozni és takarékoskodni a társadalmi tulajdonnal és eleget fogunk termelni és ha megtanultuk a termelt dolgok gazdaságos kezelését, mindenkit szükségletei szerint részesíthetünk azokban. Ez a kommunista nevelés alapszabálya " (M. I. Kallnln: „A kommunbta neveUs" c. munkéjáMI) címképünk : Leningrád. — A Vegyenyejevröl elnevezett hidrotechnikai tudományos kutató intézet tudósainak egy csoportja, akik a volgai vízierőművek építésének problémáin dolgoznak Főszerkesztő: Csűrös Zoltán. Felelős szerkesztő: Mariska Zoltán. A szerkesztőbizottság tagjai: Baskay Emi, Dísi Frigyes, FaludI Béla, Haraszty Árpád, Rapalcs Raimund, Ráiső Imre, TangI Harald, Vécsey Zoltán, Főmunkatárs: Teiléri Mária. Képszerkesztők: György Imre és Vág György. Felelős kiadó: a Folyölratkladó N. V. vezetője. — Szerkesztőség: Budapest, VIII., Puskin-utca 14—16. Telefon: 342-^796. Képszerkesztő é» a Tanácsadó Iroda: 135—356. Kiadóhivatal: Sztálln-út 25. Telefon: 427—190. Csekkszámlaszám: Élet és Tudomány 61010. Előfizetés negyedévre 9.—, félévre 18— forint. Külföldi ár példányonként 1.— Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg. ¦ 6011226. Athenaeum Nyomda mélynyomása, Budapest. — (F.v. : Soproni Béla.)