Tanítvány 2011/1. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Rendfőnökké választásom előtt a Rendről való ismereteim kezdetben nagyrészt argentínai provinciámra korlátozódtak. Aztán sok évig tanítottam kánonjogot Rómában, domonkos egyetemünkön, az Angelicumon. Abban a kolostorban laktam, amelyik a rendfőnöki kúria székhelye. 1987-ben az akkori rendfőnök, Timothy Radcliffe kérésére procurator generális és a rendfőnöki tanács tagja lettem. Akkor találkoztam először a Renddel, hogy úgy mondjam, általános értelemben. Mint a kúria tagja, megerősítettem az egyes rendtartományok káptalanjainak aktáit, és különösen a kéréseikkel a kúriához forduló testvérek nehéz ügyeivel foglalkoztam. Egyesek különféle felmentéseket, mások engedélyeket kértek a Rendtől. Elmondhatom, hogy abban az időben sok boldogtalan testvérrel találkoztam a Rendben. A sok nehéz ügy mellett az az időszak még nagyobb megbecsülésre tanított a testvérek iránt. A Providence-i káptalan óta, ahol rendfőnök lettem, kilenc év telt el. Ennek az időnek kétharmad részét testvéreimmel töltöttem, a különböző rendtartományokat látogatva. Találkoztam fiatalokkal és öregekkel, kispapokkal és professzorokkal, plébániákon és egyetemeken dolgozó testvérekkel. Ezeknek az utazásoknak köszönhetően nagymértékben gazdagodott a rálátásom a Rendre. Mi az a bizonyos szimfónia? Érzékenységünk, jellemünk és a hirdetett Igéért való felelősségünk egysége. A legnagyobb örömet számomra a munkájukra készülő testvérekkel való találkozások jelentették. Nagyon sok örömet látok bennük és lelkesedést domonkos önazonosságuk keresésében. Világunk sokfélesége, a mindannyiunkban, az akár a testvérekben, akár a nővérekben, a Domonkos Család minden egyes tagjában meglévő korlátok ellenére nagyon gazdag. Milyen kihívásokkal állnak szemben ma a domonkosok? A szó teológiai értelmében mely helyeken kell még jelen lenniük a domonkosoknak, és melyekről kell lemondaniuk?"