Kisebbségkutatás 1991-92/3. [antikvár]

Már készen volt e levél-féle az olvasóhoz, amikor kaptuk az örvendetes hírt: lapunk tiszteletbeli főszerkesztőjét Benda Kálmánt Széchenyi-díjjal tüntették ki. A neki szóló gratuláció mellé -jó adag egoizmussal - magunknak azt kívánjuk hogy sok más tennivalója közepette továbbra is vállalja szolgálatunk istápolását. Rátérve eredeti mondandómra: "Módszertani kérdések" címmel új rovattal jelentkezünk A rovatok számának szaporítása természetesen nem célunk, hiszen minél több témakörre "szabdaljuk" a szemlézett dolgozatokat, annál nehezebb a folyóiratban eligazodni. (A közlemények zöme több tudományágat is érintő kérdéseket taglal; besorolásuk a dominancia elve alapján történik A téma szerint célzott visszakeresést ezért a negyedik számmal kiadott kumulált tárgyszójegyzék segíti majd,) Hogy mégis gyarapítottuk a témakörök számát, annak két oka van. Az egyik egy látszólag tudományon, kutatáson kívüli ok: amint azt Helmut König e számban szemlézett dolgozatában kifejti, a viharos gyorsasággal lezajló kelet-európai változások (elsősorban a Szovjetunió felbomlása) új feladatok elé állították a nyugati (s hozzáteszem: a kelet-közép-európai) világ kutatóit. A korábbi, elsősorban regionális kutatásokkal szemben - javasolja König - növelni kell a "differenciált", egyénített törekvések komparatív erejét". E szemléletváltozásnak természetesen erőteljes hatása lesz a kutatások metodikájára. A másik ok látszólag technikai jellegű, s példa rá az új fejezetben szemlézett másik közlemény az amerikai népszámlálások történetéről. A nyelvi és etnikai kisebbségek statisztikai azonosítását szolgáló módszerek áttekintése a kutatásoknak egy olyan területét reprezentálja, amely nem pusztán technikai jellegű, hanem fundamentuma és része magának a kisebbségtudománynak - éppúgy, mint példának okáért a szociológiának a matematikai statisztika. (A téma külön is időszerű nálunk, mert ahogy Báthory János - e számban szemlézett cikkében - kifejti, a magyarországi kisebbségek valóságos lélekszámának megállapítására sem az 1980-as, sem az 1990-es népszámlálási adatok nem alkalmasak.) Három megjelent szám után - akárha röviden - illő szólnunk eddigi tapasztalatainkról és terveinkről. Úgy tűnik, olvasóink elfogadják a Kisebbségkutatás szerkesztési elveit és gyakorlatát, sőt - az érdeklődésből megítélhetően - a vállalkozást hiánypótlónak tekintik. Törekedtünk is arra, hogy - ígéretünknek megfelelően - tárgyilagosan és egyben sokszínűen tájékoztassuk olvasóinkat a téma tudományos irodalmáról.