Bővebb ismertető
1. FEJEZET
Dr. Rachel Tilding gyerekeket szeretett kezelni a legjobban. Ha még nem tudtak beszélni, először ki kellett találnia, mi bajuk, de a szükségleteik rendszerint egyszerűek voltak. És ök nem avatkoztak bele az életébe. Ha minden páciense gyerek lett volna - a fárasztó szüleik nélkül -, talán más szakterületet választ.
A valóság azonban sajnos másképp festett, ezért akart Rachel radiológus lenni - mert így csak ritkán kell érintkezne közvetlenül a páciensekkel. Ám ösztöndíjának feltételei közt az is szerepelt, hogy a gyakorlati idő utáni első két évben háziorvosként kell praktizálnia Shallow Bayben, és lélekben már megpróbált felkészülni rá.
Arra viszont nem volt felkészülve, hogy egy gyerekekkel teli ház szomszédságában fog lakni. Már a zaj, melyhez egy izgatottan ugató kutya is hozzátette a magáét, elég bosszantó volt, és aztán mindennek tetejébe, mindössze két órával a beköltözése után, egy krikettlabda betörte a konyhája ablakát. Épp a holmiját pakoka ki, és ijedtében majdnem elejtette az étkészlettel teli dobozt. A labda, rengeteg apró üvegszilánkkal együtt, a mosogatóban kötött ki.
Csigavér, számolj el tizig, mondta magában. Ezek csak gyerekek, ne üvöksd le a fejüket.
Új szomszédai nem tudhatták, mennyire fontos neki, hogy ne zavarják.
Nyugi, valaki mindjárt behívja a kölyköket vacsorázni, aztán lefekszenek, és neki meglesz az áhított nyugalma.
De akkor is: ezt a pechet, hogy gyerekek laknak a szomszédban
A festői kis házat ábrázoló fotókon nem látszott, hogy szoros közelségben másik két ház is van. Nem tudta volna megmondani, hányan lehetnek a gyerekek, de a zsivajból ítélve egy kisebb hadseregre való.
Egyszer csak egy vörös fürtös fej jelent meg a betört ablakban, és egy nagy, zöld szempár nézett rá riadtan. Az ablak viszonylag magasan vok, tehát a kisfiú nyilván felállt valamire, hogy belásson.
A fej ekünt, és most egy kis kéz jelent meg a helyén: a fiú benyúk a labdáért a szilánkok közé.