Hinni a csodában [antikvár]

1. FEJEZET - Mit jelentsen az, hogy fejezzem be a kutatást a kómás betegekkel? - kérdezte Allegra Tallis az intenzív osztályon szolgálatot teljesítő nővért. - Ezt nem értem! A klinikaigazgató biztosított a teljes támo-. gatásáról. Az etikai bizottság is jóvéihagyta a kutatást, és a szükséges anyagi forrás is rendelkezésre áll. Louise Banning együtt érzőn nézett rá. - Ezt én is tudom, de Addison főorvos az intenzív és a sürgősségi osztály új vezetője, és amit mond, azt kell tennünk. - No, ezt majd meglátjuk! - csattant fel Allegra hemgja. - Nem fogom az elmúlt hónapok kutatómunkáját sutba dobni, csak mert az új fickó azt gondolja, hogy mindent másképp kell csinálni. Minek képzeli ez magát? Rendben, ő az új főorvos, de ha azfhiszi, előírhatja nekem, hogy - Dr. Tallis? - hallatszott egy mély férfihang a háta mögül. - Mindeddig még nem volt alkedmam bemutatkozni. Szeretnék beszélni magával az irodámban, méghozzá minél előbb, ha nincs ellenére. Allegra megfordult. Nála jó fejjel magasabb, sötét hajú, harmincas férfit pillantott meg. Barna szemének átható pillantásától megborzon-gott. - Ó, dr. Addison Éppen egy betegemmel vagyok elfoglalva - válaszolta. A férfi gúnyosan felhúzta a szemöldökét. - Talán Louise nővér a betege? Allegra az ajkába harapott. - Természetesen nem. Úgy értettem, hogy az osztályon, de öt pere múlva az irodájában leszek. - Négy perc múlva - javította ki a férfi. - Nagyon sürü a mai napom - mondta, majd sarkon fordult. Louise sokatmondó pillantással nézett a lányra, miután az orvos eltúnt a folyosón.