Forró égövi szerelem [antikvár]

- Olyan lehangoltnak látszik az a férfi - mondta Teresa, és megborzongott a Hamburgra ereszkedő hőség ellenére, mert huszonhárom órája egy szemhunyást sem aludt. Teresa kifejezetten a kialvatlan ember benyomását keltette, vékony kis arcában sötétkék szemét hatalmas, lila karikák árnyékolták be. A makulátlan fehér orvosi köpenyben lévő Wolf Hinrichsen az íróasztal mögött ülve csodálkozva összevonta a szemöldökét. - Lehangoltnak? Hogyan érti ezt, nővér? Teresa fáradtan felvonta keskeny vállát. - Nehéz dolog ezt pontosan kifejezni, professzor úr kérem. Csak ez a benyomásom. Teresa érezte, amint elvörösödik az arca, mert Hinrichsen szemében vidámságot vélt felfedezni. - Ó, Teresa - mondta halkan a férfi, és az ajtóra pillantott, mint aki meg akar győződni róla, hogy zárva van-e. Zárva volt. - Olyan mogorva, szórakozott, figyelmetlen és és igazságtalan - mondta gyorsan Teresa. - Aha! Szóval itt van a kutya el- ásva! Az a férfi megbántotta magát! Vagy nem? - Nem! Igazán nem! Nem erről van szó! Már elég régóta vagyok nővér ahhoz, hogy eltűrjem a betegek szeszélyeit. Hinrichsen professzor keskeny, szürke szemében a lappangó vidámság nyílt jókedvnek adta át a helyét. - O, Teresa! Maga egyszerűen csak túlhajszolt! Semmi más baja nincs. Menjen szépen haza, aludja jól ki magát, és felejtse el a mi súlyos betegeinket! A professzor felállt, -és megkerülte az íróasztalt. Teresa újból érezte azt a vonzerőt, ami a professzorból áradt felé. A lány kétségbeesetten védekezett ez ellen az érzés ellen, mert értelme világosan megmondta neki, milyen kilátástalan az érzelme. Végül is dr. Wolf Hinrichsen professzor nem csupán teljhatalmú főnöke volt, hanem pontosan huszonhét évvel idősebb is nála, nős ember, felnőtt gyerekekkel. De amikor egyszer egy ünnepélyen a férfi egy pohár borral többet ivott a kelleténél, és tánc közben halkan Teresa fülébe suttogta: - Ó, Teresa! Maga egyszerű-