Édes zsarolás/Védett angyal/Furfangos hölgy [antikvár]

Édes zsarolás ELŐHANG Vége. Mindennek vége. A pénze régen elfogyott. Az elmúlt évben elveszítette a londoni lakást is, éppúgy, ahogy a franciaországi villát és a piros Ferrarit. Mindent feláldozott a rulettkerék szeszélyességének. Ez egy betegség volt, biztosan tudta. Ám bármennyire is igyekezett, nem találta a gyógyszerét. Előző éjjel azt veszítette el, amiről megesküdött, hogy sohasem fogja feltenni a szerencsejátékra. Becsapta és cserben hagyta a családját, mégpedig a legundorítóbb módon. Simon szorosabban markolta a kormányt. Bérelt autót vezetett, saját kocsit már rég nem engedhetett meg magának. A Monté Carlóból kivezető hegyi út haj-tűkanyarjait szinte ösztönösen vette be. A Földközi-tenger csalogató kéken csillogott odalent. Jól ismerte az utat, és már most tudta, hogy bármennyire is szeretné megállni, még ma este vissza fog jönni. Ha a láz annyira égette, hogy nem bírta tovább elviselni, minden alkalommal visszatért a játékasztalhoz. Allhat-e még valaha az apja és húga, Robin szeme elé? Mi mentsége lehetne az árulására? Fogalma sem volt róla. A sok galiba után, amelyet okozott nekik, már nem tudta. És lent a kék tenger olyan csalogatónak látszott Talán a következő kanyarnál egyszerűen el kellene engednie a kormányt. Talán ez az egyetlen gyógyszer arra a betegségre, amely nem ereszti, a markában tartja, s újra meg újra visszacsábítja Fortunához. Csakhogy Fortuna elhagyta őt Vége. Mindennek vége. Az álmainak, a reményeinek. Már nem értek semmit, amióta tudta, hogy Pierre soha nem szerette öt, és esze ágában sem volt a feleségét elhagyni miatta. A férfi egy évvel ezelőtt szerelmet vallott neki, ő pedig elhitte minden szavát. Nem érdekelte, hogy nős ember, nem akart semmi mást, csak együtt lenni vele, szeretni, és hagyni, hogy szeresse őt.