A szenvedély dallama/Érdekházasság/Mégiscsak szép az élet/Tündérmese [antikvár]

1. FEJEZET A Louvre előadóterme, Párizs Pillanatok alatt történt. Ella futólag végignézett a zsúfolt előadótermen, és egyszeriben mintha villám sújtotta volna. A férfi kissé messzebb állt tőle, néhány túlzottan kicsípett francia nő karéjában, akik versengtek a figyelméért. Mikor a tekintetük találkozott, feltűnt neki, hogy a férfi magas, fekete hajú és hihetetlenül vonzó. Aztán minden erejével igyekezett szabadulni mélykék szemének átható pillantásától. Mert az idegen nemcsak lélegzetelállítóan jóképű volt, de a lány egyértelműen érezte, hogy veszélyes lehet a számára. Mélységesen megrendítette, hogy ilyen hevesen reagál egy vadidegen férfira. Szemét a pezsgőspoharára szegezte, és ekkor észrevette, hogy remeg a keze. Görcsösen próbált újból a beszélgetésre figyelni, melyet a Paris Match tárcarovatának zenekritikusával folytatott. - Egészen kivételesen játszotta a Prokoíjev-hegedűversenyt, Mademoiselle Stafford! - Nagyon köszönöm. Ella mosolyt erőltetett az arcára. Még mindig érezte magán az ismeretlen férfi tekintetét; minden akaraterejét latba kellett vetnie, hogy ne nézzen rá megint. Szinte megkönnyebbült, amikor hirtelen felbukkant Marcus, a sajtóügynöke. -Mindenki azt mondja, ma új csillag született - újságolta izgatottan. -Átkozottul jól játszottál, Ella! Most kaptam meg egy nem hivatalos előzetest Stephen Hill hangversenykritikájából, amelyet a The Timesba írt. Ezt hallgasd: „Stafford szenvedélyes játéka és briliáns technikája egyedülálló. Hihetetlen virtuozitásával kivívta helyét a világ legjobb hegedűművészei között." Nem rossz, mi? - Aztán széles mosollyal még hozzátette: - Gyere, most körbe kell járnod kicsit! Még legalább fél tucat újságíró van itt, aki meg akar interjúvolni. - Az igazat megvallva inkább visszamennék a szállodába - felelte Ella. Az ügynök arcáról lehervadt a mosoly. - De hát ez most a te estéd, a nagy lehetőség! - tiltakozott. A lány az ajkába harapott.