A látszat csal/Mesevilág/Ikercsere [antikvár]

1. FEJEZET Tasha Larsen belépett a baleseti sebészetre, majd elindult a betegfelvétel felé.' Még szerencse, hogy esőkabátot vett, a taxija ugyanis elakadt az esti csúcsforgalomban, és a zuhogó esőben gyalog volt kénytelen megtenni a hátralévő utat. - Értesítettek, hogy a testvéremet baleset érte - szólította meg az ügyeletes nővért. - A neve Larsen. Natalya Larsen. Tasha szíve a torkában dobogott, de uralkodott magán, hogy ne remegjen a hangja. A bírósági tárgyalásokon elsajátított magabiztosság segített palástolni izgatottságát. Az ápolónő a betegfelvételnél először mondani akart valamit, később azonban szemlátomást meggondolta magát, és csak annyit vetett oda: - Az intenzív osztályon találja, a hatodik emeleten. Balra van a lift. - Az intenzív osztályon? - Tashának az ijedségtől egy pillanatra elakadt a lélegzete. Egek! Miért nem említette senki, hogy Natalya ilyen súlyos állapotban van?! Nyugalmat erőltetett magára, a lifthez sétált, s észre sem vette, hogy a kórház személyzete összesúg a háta mögött. A hatodik emeletre érve nagy nehezen rálelt Natalyára, és hatalmas kő esett le a szívéről. A nővére ugyanis nem ágyban feküdt, épp ellenkezőleg, ketrecbe zárt oroszlánként járkált fel s alá egy parányi várószobában. - Amikor odalenn mondták, hogy az intenzív osztályon vagy, azt hittem, súlyos sérülést szenvedtél - jegyezte meg feszülten Tasha. Natalya gunyoros pillantást vetett rá. - Remélem, nem okoztam túl nagy csalódást. Natalya és Natasha egypetéjű ikrek voltak. Huszonhét évvel ezelőtt látták meg a napvilágot, és a megszólalásig hasonlítottak egymásra. Tasha mintha tükörbe nézett volna: ugyanaz a csillogó fekete hajkorona, mélykék szempár, makulátlan bőr, hogy az arcvonásokról már ne is beszéljünk. Ráadásul mindketten magasak voltak, és karcsúak, de nem hiányoztak róluk a megfelelő helyeken a kívánatos domborulatok. Csak a hajukat hordták máshogy, Natalya hosszúra növesztette dús sörényét, Tasha pedig vállig érő frizurát viselt. Az igazi különbség azonban rejtve maradt a felületes szemlélő előtt: természetük olyan volt, akár a tűz és víz.