kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Desmond Morris - Nagyvilág 1995. március [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/644/5224644.jpg "Desmond Morris - Nagyvilág 1995. március [antikvár]")
Nagyvilág 1995. március [antikvár]
Desmond Morris, Jurij Bujda, Nick Hornby, Vladimir Nabokov
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1730 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Nagyvilág 1995. március [antikvár]
Kiadó: Nagyvilág Alapítvány
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 160 mm x 240 mm
Nick Hornby (Redhill, Egyesült Királyság, 1957. április 17. –) angol regényíró és kritikus.
Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról és a futball memoár Fociláz. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak.
Hornby első kiadott munkája az 1992-es Fociláz volt, mely egy önéletrajzi ihletésű könyv az író az Arsenallal kapcsolatos fanatikus szurkolói élményeiről. Ezért a művéért Hornby még ebben megkapta az Év legjobb sportkönyvének járó díjat Nagy Britanniában. A könyvből később filmet is forgattak az Egyesült Királyságban, majd a filmnek újrafeldolgozása készült az USA-ban, amelyben Jimmy Fallon rajong hasonló lelkesedéssel a Boston Red Sox-ért.
A könyv sikerén felbuzdulva, Hornby cikkeket kezdett írni, melyeket a Sunday Times, Time Out és a Times Literary Supplement közölt az irodalmi rovatában, ezt követően zenei kritikákat írt a The New Yorkernek. Második könyve, egyben első regénye a Pop, csajok satöbbi 1995-ben jelent meg.
Harmadik regényét az Egy fiúrólt 1998-ban adták ki. Filmváltozatát 2002-ben mutatták be a főszerepekben Hugh Granttal és Nicholas Houlttal. 1999-ben Hornby átvehette az E. M. Forster díjat az Amerikai Művészeti és Írói Akadémián.
Hogy legyünk jók? című regénye 2001-ben jelent meg. Ez a műve elnyerte WH Smith Award irodalmi díját 2002-ben. A pénz egy részét következő könyvének kiadására költötte. Még 2003-ban Hornby elnyerte a London díjat is, az irodalmi elismerést az írótársak ítélték neki oda.
Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Rovatot is vezetett a The Believer magazinban "Stuff I've Been Reading" címmel, itt főleg saját könyvélményeiről írt 2008 szeptemberéig. Cikkeiből több válogatást is kiadott, úgy mint a The Polysyllabic Spree (2004), Housekeeping vs. The Dirt (2006), és a Shakespeare Wrote for Money (2008). Magyarországon a 2008-ban jelent meg az író tollából egy válogatás a Vájtfülűek brancsa címen.
Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra. Szerkesztett továbbá két sport antológiát: My favourite year és The Picador Book of Sports Writing címmel.
2007. október 16-án jelent meg Hornby Betoncsók című regénye. Ez az első könyve, amelyik elnyerte a Legjobb tinédzsereknek való könyvnek járó díjat.
Hornby legújabb regénye nem sokkal a világpremier után, 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, A Meztelen Juliet címmel. Témájában és hangulatában első regényéhez, a Pop, csajok satöbbihez hasonlítható.
Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról és a futball memoár Fociláz. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak.
Hornby első kiadott munkája az 1992-es Fociláz volt, mely egy önéletrajzi ihletésű könyv az író az Arsenallal kapcsolatos fanatikus szurkolói élményeiről. Ezért a művéért Hornby még ebben megkapta az Év legjobb sportkönyvének járó díjat Nagy Britanniában. A könyvből később filmet is forgattak az Egyesült Királyságban, majd a filmnek újrafeldolgozása készült az USA-ban, amelyben Jimmy Fallon rajong hasonló lelkesedéssel a Boston Red Sox-ért.
A könyv sikerén felbuzdulva, Hornby cikkeket kezdett írni, melyeket a Sunday Times, Time Out és a Times Literary Supplement közölt az irodalmi rovatában, ezt követően zenei kritikákat írt a The New Yorkernek. Második könyve, egyben első regénye a Pop, csajok satöbbi 1995-ben jelent meg.
Harmadik regényét az Egy fiúrólt 1998-ban adták ki. Filmváltozatát 2002-ben mutatták be a főszerepekben Hugh Granttal és Nicholas Houlttal. 1999-ben Hornby átvehette az E. M. Forster díjat az Amerikai Művészeti és Írói Akadémián.
Hogy legyünk jók? című regénye 2001-ben jelent meg. Ez a műve elnyerte WH Smith Award irodalmi díját 2002-ben. A pénz egy részét következő könyvének kiadására költötte. Még 2003-ban Hornby elnyerte a London díjat is, az irodalmi elismerést az írótársak ítélték neki oda.
Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Rovatot is vezetett a The Believer magazinban "Stuff I've Been Reading" címmel, itt főleg saját könyvélményeiről írt 2008 szeptemberéig. Cikkeiből több válogatást is kiadott, úgy mint a The Polysyllabic Spree (2004), Housekeeping vs. The Dirt (2006), és a Shakespeare Wrote for Money (2008). Magyarországon a 2008-ban jelent meg az író tollából egy válogatás a Vájtfülűek brancsa címen.
Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra. Szerkesztett továbbá két sport antológiát: My favourite year és The Picador Book of Sports Writing címmel.
2007. október 16-án jelent meg Hornby Betoncsók című regénye. Ez az első könyve, amelyik elnyerte a Legjobb tinédzsereknek való könyvnek járó díjat.
Hornby legújabb regénye nem sokkal a világpremier után, 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, A Meztelen Juliet címmel. Témájában és hangulatában első regényéhez, a Pop, csajok satöbbihez hasonlítható.
Vladimir Nabokov (eredeti nevén Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov, Szentpétervár, 1899. április 22. – Montreux, 1977. július 2.) orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző. Anyanyelvén és angolul írt.
Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.
Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Szirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.
1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitrij. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattanben (New York) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.
1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.
Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashlandbe költözött; itt fejezte be a Lolita című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.Nabokov által gyűjtött lepkék
A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Montreux melletti Clarens falu temetőjében.
A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitrij kijelentette, lehet, hogy a regényt ki fogja adatni.
Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.
Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Szirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.
1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitrij. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattanben (New York) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.
1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.
Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashlandbe költözött; itt fejezte be a Lolita című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.Nabokov által gyűjtött lepkék
A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Montreux melletti Clarens falu temetőjében.
A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitrij kijelentette, lehet, hogy a regényt ki fogja adatni.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............