Nagyvilág 1993. január-február [antikvár]

Német tájak Rayman Katalin összeállítása Heinrich Boll A RAJNA A Rajna a németben hímnemű, a neve kelta, a partján álló városok római eredetűek. A rómaiak hozták a követ, utakat raktak ki belőle, palotákat, táborokat, templomokat és villákat építettek. Kövekben hozták ide a maradandóság hiú ábrándját, kövek maradtak meg elenyészett urahnuk jeleként. Örökségül hagyták a német császárokra: uralkodni annyi, mint építeni és törvényt hozni. Tutajokon lefelé a Rajnán, föl a mellékvölgyekben, a rómaiak márványtömböket hoztak, kész oszlopokat, oszlopfőket — és a Lexet. A Rajna út és határ volt egyszerre, nem Németország határa, nem nyelvi határ, másnak a választóvonala, nem nyelveké és nemzeteké. A Rajnának semmi köze ahhoz a téveszméhez, hogy a közmondásos rajnai szívélyesség összeköt. Határ voltát egészen az újkorba nyúlóan bizonyította, holott akkor már nem számított akadálynak egy hatszáz méter széles folyó. Az Úr 1945-ik esztendejében sem volt kevésbé kalandos vállalkozás átkelni az egyik partról a másikra, mint egykor lehetett, a rómaiak korában. Itt volt a határ. Kompok, hajóhidak — műszakilag nem sokkal fejlettebbek azoknál, amelyeket a rómaiak használtak — hatahni eszközzé, a meggazdagodás forrásává lettek. Az emberek vágyakozva néztek át kétfelől a túlsó partra. Túlságosan mély volt a víz. A nagy folyók könyörtelenek. Bázelen kívül egyetlen városnak sem sikerült úgy körülfognia két felével a Rajnát, mint ahogy a Szajnát, a Tiberist, a Temzét ölelik körül a városok. A Praga negyed nem Varsó, Pest nem Buda, és a Köln és Deutz (Divitia római hídfőállás) közötti határt a legkorszerűbb közigazgatás sem szüntette meg teljesen. Kalandos vállalkozás volt áthaladni a katonai pontonhídon, amely éppen ott kötötte össze Deutzot Köhinel, ahol a rómaiak építették meg első hídjukat. Sárosan, mint valami ősfolyam, hömpölygött a Rajna 1945 őszén a romba dőlt Köln alatt északnyugatnak, amikor átvonultunk, igazolvánnyal és DDT-vel ellátva, a csúszós, korlát nélküli hídon, páncélosok és dzsipek között a hőn áhított bal part felé. Tompán döngtek a híd pallói, mint ahogy a chattusok és cheruscusok, a bructerek és sugambe-rek léptei alatt döngtek valaha. A Rajna nem keresztülfolyik a városokon, alattuk folyik el; Strassburg és Mainz alatt, Koblenz és Boim, Köln és Düsseldorf alatt; a római eredetű régi városok súly-pon^a a bal parton van, ott, ahol a rómaiak kőépületek, kövezett utak, fallal kerített táborok látványával rémisztették és ejtették ámulatba a germánokat — és a Törvénynyel, amely szigorúan lesújtott azokra, akik vétettek a germánoknak oly keveset jelen-