Bővebb ismertető
Miklós Pál
A GIGANTIKUS „KÍSÉRLET"
J
elek szaporodnak körülöttem s bennem. Távolról érkezők — levelek, híradások távoli barátoktól, távol levő unokáimtól. Belülről felsejlők vagy éppen belém nyilallók — a szervezet vagy a lélek furcsa reakciói az életre s az eseményekre. Most valahogy többet figyelek ezekre a jelekre.
A legfőbb jel, arra kell gondolnom, mégis a kert. Nem is a virágok s a fak — ez a feleségem dolga. Sok eső volt, nő a fű? Istenem, lekaszálok. Még elmegy valahogy, sok pihenővel, de ráérek. Segítsek egy gödröt ásni fának: megteszem, még több pihenővel. Hanem a kert lakói és vendégei az igazán fontos dolgok közé sorolódtak: a rigók — hej, sárgarigónk is van! —, őrhelyükön a gébicsek, revírjüket vigyázva, a cinkék s a többi járó-kelő vendég, sármányok, rozsdafarkúk, zöldikék. No meg a földönjárók: nyestek — nem is földön, hanem tetőn hancúrozó látogatók —, sünök, kígyók, gyíkok.
Egyébként a legfontosabb fölfedezésünk a nyáron éppen a kígyókkal kapcsolatos. Májusban szoktunk permetezni a kullancsok ellen. (Nálunk még nincsen divatban a zseniális amerikai eljárás: vegyszerrel — ez éppen a titok: a vegyszer! — átitatott vattacsomók, elszórva a pocoklyukak mellett, melyeket a pocok, a kullancs egyik gazdaállata a szagot imádva behurcol lyukába — meg is öli a nyakán élősködő kullancsnimfákat. Nekünk az angol permetezőszer marad, többnyire lejárt flakonban, de így is megteszi: emlősnek nem árt, a kullancsot megöli.) Az idén nem tudtunk permetezni: elromlott — végleg — a masina. Mégsem volt kullancs. Ami gyerekkoromban nem számított olyan átoknak, mint ma: hetente öt-hat kullancsot szedtünk ki bőrünkből, de nem bántott bennünket a félsz — akkor még nem terjesztették az agyvelő- illetve agyhártyagyulladást, ezeket a félelmetes kórokat. (Azon is elgondolkodom néha, hogy valóban szükséges-e a kullancs léte a biológiai körfolyamatban, az ökológiai rendszerben. Attól tartok, nem. Végleges és gyökeres kiirtása semmi zavart nem okozna: nincs olyan lény, amelyik belőle élne. Radikális kiirtása — évi 100-200 ember egészsége vagy élete — csak pénzkérdés?) Nos, bár nem permeteztünk — nincs kullancs. Két hete a feleségem fölfedezte: gyík sincs. Azelőtt a kertünk tele volt Gyík Gyulákkal — gyönyörű zöld, barna gyíkokkal és utódaikkal. A gyík ís a kullancs egyik gazdaállata, bármily hihetetlen: nyakpikkelyei remek búvóhelyetjelentenek ennek a ronda kis pókféleségnek a háromfázisú fejlődéshez — lárvái illetve nimfái itt lesik ki a vérszívásra érett időszakot. Ez a — rendszertani nevén — atkafajta a természet egyik csodája: radarja van, amellyel a fáról, bokorról az alatta elhaladó emlőst (embert is) megérzi s rádobja magát. Vérszívó automatikával dolgozik: eleinte
Békés Pál (Budapest, 1956. március 27. – Budapest, 2010. május 28.) magyar író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár.
Tanulmányait a budapesti Radnóti Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar – angol összehasonlító irodalomtörténet szakon (1975–1980) végezte. Közben az érettségi után kérdezőbiztosként is dolgozott.
1980 és 1981 között magyar- és angolszakos tanárként dolgozott. 1994-től 1996-ig a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette, majd 1997 és 2000 között mint színházért és irodalomért felelős szerkesztő dolgozott.
2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott.
2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája.
Többek között Vladimir Nabokovot, Anthony Burgesst, Woody Allent fordított angolból.
Két gyermeke van: Bálint és Dorottya.
A Békés Pál Civil Társaság 2013-ban megalapította a róla elnevezett Békés Pál-díjat, amit évenként ítélnek oda egy magyar írónak, aki különösen értékes prózai művel hívja föl magára a figyelmet.