Liget 1989. Tél [antikvár]

Miklós Pál A GIGANTIKUS „KÍSÉRLET" J elek szaporodnak körülöttem s bennem. Távolról érkezők — levelek, híradások távoli barátoktól, távol levő unokáimtól. Belülről felsejlők vagy éppen belém nyilallók — a szervezet vagy a lélek furcsa reakciói az életre s az eseményekre. Most valahogy többet figyelek ezekre a jelekre. A legfőbb jel, arra kell gondolnom, mégis a kert. Nem is a virágok s a fak — ez a feleségem dolga. Sok eső volt, nő a fű? Istenem, lekaszálok. Még elmegy valahogy, sok pihenővel, de ráérek. Segítsek egy gödröt ásni fának: megteszem, még több pihenővel. Hanem a kert lakói és vendégei az igazán fontos dolgok közé sorolódtak: a rigók — hej, sárgarigónk is van! —, őrhelyükön a gébicsek, revírjüket vigyázva, a cinkék s a többi járó-kelő vendég, sármányok, rozsdafarkúk, zöldikék. No meg a földönjárók: nyestek — nem is földön, hanem tetőn hancúrozó látogatók —, sünök, kígyók, gyíkok. Egyébként a legfontosabb fölfedezésünk a nyáron éppen a kígyókkal kapcsolatos. Májusban szoktunk permetezni a kullancsok ellen. (Nálunk még nincsen divatban a zseniális amerikai eljárás: vegyszerrel — ez éppen a titok: a vegyszer! — átitatott vattacsomók, elszórva a pocoklyukak mellett, melyeket a pocok, a kullancs egyik gazdaállata a szagot imádva behurcol lyukába — meg is öli a nyakán élősködő kullancsnimfákat. Nekünk az angol permetezőszer marad, többnyire lejárt flakonban, de így is megteszi: emlősnek nem árt, a kullancsot megöli.) Az idén nem tudtunk permetezni: elromlott — végleg — a masina. Mégsem volt kullancs. Ami gyerekkoromban nem számított olyan átoknak, mint ma: hetente öt-hat kullancsot szedtünk ki bőrünkből, de nem bántott bennünket a félsz — akkor még nem terjesztették az agyvelő- illetve agyhártyagyulladást, ezeket a félelmetes kórokat. (Azon is elgondolkodom néha, hogy valóban szükséges-e a kullancs léte a biológiai körfolyamatban, az ökológiai rendszerben. Attól tartok, nem. Végleges és gyökeres kiirtása semmi zavart nem okozna: nincs olyan lény, amelyik belőle élne. Radikális kiirtása — évi 100-200 ember egészsége vagy élete — csak pénzkérdés?) Nos, bár nem permeteztünk — nincs kullancs. Két hete a feleségem fölfedezte: gyík sincs. Azelőtt a kertünk tele volt Gyík Gyulákkal — gyönyörű zöld, barna gyíkokkal és utódaikkal. A gyík ís a kullancs egyik gazdaállata, bármily hihetetlen: nyakpikkelyei remek búvóhelyetjelentenek ennek a ronda kis pókféleségnek a háromfázisú fejlődéshez — lárvái illetve nimfái itt lesik ki a vérszívásra érett időszakot. Ez a — rendszertani nevén — atkafajta a természet egyik csodája: radarja van, amellyel a fáról, bokorról az alatta elhaladó emlőst (embert is) megérzi s rádobja magát. Vérszívó automatikával dolgozik: eleinte