Jelky András kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: Bécs utcáinak forgatagában tétova lassú léptekkel haladt egy fiatalember. Bár a járókelők tarka selyem kaputokban, térdnadrágokban és strimflikben, a dámák pedig öles krinolinos szoknyákban díszelegtek, - a fiatalember magyaros dolmánya, csizmája még sem keltett feltűnést a császárvárosban. Nem keltett feltűnést, mert a pityke és vitézkötés ismerős volt Mária Terézia székvárosában. A királynő meg is becsülte "hű magyarjait" a maga módján, hiszen nemrég mentették meg a trónját a burkustól, bajortól meg a többitől. S bár a nemesi testőrséget még ekkor nem állította fel a híres uralkodónő, a magyar arisztokrácia Bécsbe édesgetése megkezdődött s a grófokat, bárókat sűrűn keresték fel az otthoni cselédek, a kancelláriákat, hivatalokat pedig a táblabírák. Ezért nem volt meglepő a fiatalember ruhája a párisi módit majmoló bécsi nép körében. A fiatalember tágranyílt szemekkel és mohó lélekkel szedte magába a hatalmas monarchia központjának érdekességeit, legjobban azonban akkor ámult el, amikor az egyik térre érve, teljes nagyságban bontakozott ki előtte a Szent István templom hatalmas kőcsipkézete.