Életünk 1985/4. [antikvár]

SZENTKUTHY MIKLÖS IKON EROTIKON LOGIKON* SZENT ORPHEUS ARCKÉPE A BIZÁNCZI IRODALOM TÜKRÉBEN SZ. M.: Mára egy intermezzóval készültem. Az intermezzo nem rossz dolog (azt hiszem, múltkor említettem, milyen meglepetés volt számomra, hogy Pergolese egyik legszebb operája, a Serva Padrona intermezzo volt egy nagy, tragikus opera szünetében). Címe lehetne: Bizánci intermezzo is, — és miért? Kabdebó Lóránt barátom nem egyszer érdeklődött olvasmányaim és munkamódszerem iránt, a kettő természetesen mindig egybeforr. A közelmúltban újra kezembe került A bizánci irodalom kistükre (Dimitriosz Hadzisz — Kapitánffy István, Európa Könyvkiadó, 1974), — és olvasván a benne szereplő ragyogó fordításokat meg a szerzők életrajzát, megint kiderült, hogy a bizánci irodalom, a figurák, történelmi események, költészet, tudomány, teológia, erotika, kereszténység-pogányság viszonya, képtisztelet és képrombolás, mindez rokon Orpheus-művem alapgondolatával, annak kifejezés-módjával, epizódjaival és változataival. Bizánc. Közjátékom kezdődik azzal, hogy 1931-ben egyetemi kolléganőmtől ajándékba kaptam Hugo Ball könyvét: Byzantinisches Christentum, alcíme: Drei Heiligenleben. Erről a szerzőről volt alkalmam beszélni 1982 őszén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol megnyitottam A dada Magyarországon című kiállítást. Hugo Ballt akkor azért említettem, mert volt ő dadaista, anarchista, keresztény, buzgó katolikus, bizantinus, szent, aszkéta No most, a könyvében szereplő három szent; Lajtorjás szent János, Joannes Klimax, aki művében taglalja, hogy földi életünk gyarlóságától az isteni tökéletességhez milyen lépcsőfokon, létrafokokon lehet feljutni. Innen a Klimax, ami lajtorját jelent. A második szent, akit Hugo Ball könyvében szerepeltet, Dionysius Areopagita, akit szent Pál térített meg (Ap. Csel. 17,34). A harmadik: Oszlopos Simeon, Simeon Sztilítész, akivel kapcsolatban szűkszavúan emiitik, hogy igen ritkán jött le az oszlopról, örök rejtély számomra, hogyan zajlott mindennapi élete, hogyan bonyolította le mindennapi szükségleteit az oszlop tetején Hugo Ball könyve volt tehát életemben első találkozásom Bizánccal. Egy másik érdekes kiadványt 1937-ben vásároltam, címe Byzanz (Leipzig-Wien), alcíme: Császárokról, angyalokról és eunuchokról. Angolul írta Sir Galahad, és megtudtam, hogy ez a hangzatos név egy bécsi írónőt takar. (Sir Galahad az Arthur-legendábban szereplő alak, ugyanúgy, mint Trisztán vagy Lancelot). Szellemes történelmi mű, semmi románc. Azért, mert nincsen hatvanhat olvashatatlan lábjegyzet benne, attól még nagyon intelligens és elfogadható lehet egy történelmi munka. Kedvenc könyvem volt még Ostrogorsky belgrádi professzornak — általam németül olvasott — bizánci történelme. Itt említem vonzalmam koronatanúját, Bizánc című elbeszélésemet, ami Hitvita és Nászind^lló-könyvem második darabja (1960). * Részlet a Frlvolitásolc és Hitvallások ctmű készülő önéletrajzi műből — Kabdebó Lóránt magnetofon-felvételei alapján (Petőfi Irodalmi Múzeum) válogatta és szerkesztette Tompa Mária. 289