Századok 2006/6. [antikvár]

TANULMANYOKKurucz Györgykényszer és szolgálatPortrévázlat Festetics Györgyről1791. március 10-én fiatal nő jelentkezett II. Lipót császár- és királynál kihallgatásra, hogy férje elbocsátását kérje a katonai szolgálatból. Az ügy már hónapok óta foglalkoztatta az uralkodót, s valóban, nem sokkal az audienciát követően, hozzájárulását adta, hogy a férj, gróf Festetics György alezredes, kiléphetett a hadsereg kötelékéből.i A 18. század udvari intrikáinak ismeretében az utókor talán hajlamos arra, hogy kizárólag a grófné közbenjárásának, netán személyes varázsának tulajdonítsa az uralkodói engedély megadását. A valóság azonban csak ritkán keveredik regényes elemekkel, s a szigorú és gyanakvó Lipót döntését sokkal inkább természetes politikai meggondolások befolyásolhatták.A kérelmező szempontjából ugyanis nem egyszerű nyugdíjaztatási eljárásról volt szó, amit az is jelez, hogy legfelsőbb helyre, magához az uralkodóhoz került a kérelem. E kihallgatás végső stációját jelentette annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen egy magyar főnemes katonai pályafutása rendhagyó módon véget ért. Egy évvel korábban még komolyan hitte, hogy a magyar rendek, a magyar országgyűlés képes változtatni az ország kiszolgáltatott helyzetén, és a meglévő rendi alkotmányos keretek megfelelő biztosítékot n5rújta-nak ahhoz, hogy a Habsburg dinasztia többé ne kormányozhassa az országot abszolutisztikus módon. Hitte, hogy a magyar országgyűléshez tiszttársaival együtt benyújtott petíciójuk révén lehetőség nyílik a magyar ezredek magyarországi állomásoztatására, és kérelmük további pontjainak szellemében a hadsereg többé nem a fenyegetés^ a belső megfélemlítés eszköze marad. Végül azonban neki jutott az a kényszerű szerep, hogy származásánál és rangjánál fogva az uralkodó arra szemelje ki, hogy az ellene lefolytatott haditörvényszéki vizsgálattal és letartóztatásával, a rendi alkotmányosság védőburkának gyengeségére figyelmeztesse renitens alattvalóit.2 Festetics György Graeven huszár-ezredbeli tiszttársaival együtt valószínűleg hasonló keserűséggel érte meg Laczkovics János kapitány szavainak igazságát, miszerint a kezdeti felháboro-1Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Bp. 1928. 253.2Benda Kálmán: A magyar nemesi mozgalom (1790-1792). In: Magyai-ország története. V/1-2. Szerk. Vörös Károly Bp. 1980. V/l. 92-93., Uő: A magyar jakobinusok iratai. I-III. Bp. 1952-1957. I. 209-213., 218. Az országgyűlés történetének legkorábbi feldolgozását 1. Marczali Henrik: Az 1790/91-dild országgyűlés. I-II. Bp. 1907. A nemesség és a dinasztia erőpróbájához, II. Lipót személyiségének elemzésével: Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai, 1790-1795. Bp. 3-79. Az újabb munkák közül adalékokkal: Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés, 1708-1792. Bp. 2005. 386-388.