Studia Caroliensia 2002/1-2. [antikvár]

Részlet: "Az Olvasóhoz A Károli Gáspár Református Egyetem negyedévenként megjelenő tudományos folyóiratának, a Studia Caroliensiának 2000-ben megjelent első számát egyetemünk akkori rektora a következő bizakodó szavakkal bocsátotta rendeltetésszerű útjára: „Bízva Olvasóink érdeklődésében, abban a reményben bocsátjuk útjára folyóiratunkat, hogy az nemcsak az egyes szaktudományokat gazdagítja majd új eredményekkel, hanem az egyetemes magyar művelődés palettáján, valamint az egyetemek hasonló jellegű időszaki kiadványai között is eredeti, új színt fog jelenteni." A több mint két esztendővel ezelőtt papírra vetett és nyomtatásban is megjelent bizakodó hangvételű útravaló óta folyóiratunknak összesen nyolc száma látott napvilágot. Ezek tartalmát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy folyóiratunk nagyrészt teljesítette a reá háramló elvárásokat: tanulmányok formájában számot adott az egyes egyetemi karokon, intézetekben és tanszékeken folyó oktató munkáról, bemutatta belső és külső munkatársaink tudományos kutatásainak eredményeit, részleteket közölt hallgatóink dolgozataiból, és általában beszámolt egyetemünk belső életéről, rendezvényeiről és külkapcsolatairól. Különösen sikeresek voltak azok a számok, amelyek az egyetemünk egyes tanszékei által rendezett konferenciák előadásaival jelenítették meg azt a tudományos - és részben tudományszervező - munkát, amely törvényszerű velejárója alma materünk küldetésének. A vitathatatlanul magas színvonal ellenére azonban egyetemünk folyóiratával mégsem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Hiányérzetünk oka mindenekelőtt az a visszhangtalanság, ami az első lapszám megjelentetése óta körülvesz bennünket. Mi tagadás, ez bizony bénító volt - és most is az - mind a folyóirat szerkesztőire, mind a szerzőkre nézvést. Tény, hogy a Studia Caroliensiának az alapítása óta eltelt két esztendőben nem sikerült általános ismeretséget és megfelelő rangot kivívnia magának sem protestáns egyházi vonalon, sem református tanintézeteinkben, még kevésbé hazánk tudományos életében. Pedig megérdemelte volna, hogy tartalma és szellemisége alapján ne csupán a történelemnek szolgáljon bizonyságul és kordokumentumként, hanem mondanivalójával a jelent is megszólítsa, illetve részben a jövőnk alakításához is hozzájáruljon. Folyóiratunk szerkesztése és megjelentetése körül az utóbbi hónapokban némi elbizonytalanodás volt tapasztalható. Ennek bizonyára megvannak a maga mélyebb gyökerei egyetemünk belső életében. A nemes kezdeményezésnek azonban nem szabad elsorvadnia, és nekünk újult erővel folytatnunk kell az eddigi munkát. Egyetemünk rektor asszonya e sorok írójának személyében új szerkesztőt nevezett ki a Studia Garoliensia élére, miközben a folyóirat szerkesztőbizottságának összetétele is módosult. Ebben az új felállásban szeretnénk folytatni tudományos folyóiratunk szerkesztését, és szeretnénk minél színvonalasabb írásokkal megtölteni lapunk hasábjait. Emellett minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekszünk majd odahatni, hogy a Studia Caroliensia minél szélesebb körben ismertté váljon, és a benne közölt tudományos és erkölcsi-szellemi üzenetek ne maradjanak visszhang nélkül."