Bővebb ismertető
Izgalmas kérdést feszeget a német homiletika egyik képviselője, akinek téziseit mutatja be egy - a mai német himiletikai irodalmat feldolgozó - hosszabb tanulmány. A tézis kiindulópontja, hogy az igehirdetés "tartalmát úgy kell közölnünk, hogy a hallgató együttgondolkodjon velünk", igehirdetőkkel. Vagy másképp fogalmazva: "A hallgató úgy hallgatja a prédikációt, hogy saját maga is prédikál". Ez a magától értetődőnek látszó tétel azonban több kérdést vet fel, és megértéséhez, helyes alkalmazásához mélyebben meg kell értenünk. "Retorikánk" nem lehet öncélú, vagy hogy úgy mondjam, "öncél". Vagyis nem merül ki abban a retorikánk szerepe, hogy szépen tudunk-e beszélni. A retorika "technikai eszköz", de nem bonthatja fel a forma és tartalom egységét, ám nélkülözhetetlen a szerepe, hogy "az igazság közlése lehetségessé váljék és realizálódhassék". "Isten autonómiája akkor győz, ha az emberi cselekvés mindenféle szinten le van állítva".
1976-ban született Gyulán, jelenleg is itt él. Egykori középiskolájában, az Erkel Ferenc Gimnáziumban tanít magyart és történelmet, 2006-tól a Bárka folyóirat szerkesztője.
Első novelláskötete 2003-ban jelent meg, Szindbád nem haza megy címmel, a Tiszatáj Alapítvány gondozásában.
Második kötete, az Árnyas utcai szép napok ugyancsak a Tiszatájnál, a 2008-as könyvhéten látott napvilágot, s ugyanúgy elbeszéléseket-novellákat tartalmaz.
A térképnek, háttal címmel 2010-ben jelent meg kispróza-kötete, a Gyulai Hírlap Kiadó szerkesztésében.
A 2011-es könyvhétre Kis és egyéb világok című kritikakötetével jelentkezett a FISZ-nél, amely 2015-ben, ugyancsak a könyvhétre, Ki mondta, hogy jó volt című regényét is kiadta.
2015 őszén jelent meg – Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar énekesének közreműködésével – Outcast című életrajzi kötete, az Athenaeum gondozásában.
Novelláit angol, német, olasz, román és szerb nyelvre fordították le.