Elme- és idegápolás 1957. november [antikvár]

Jendrássik Ernő 1858-ban született Kolozsvárt A budapesti egyetemen bd-gyógyász-tanár volt, mikor 1921-ben meghalt Főleg az ideg- és elmeOTVosi feladatok és kérdjek érdekelték. Sokat fáradozott azon^ hogy a magyar orvosnyelvet formás évközzé faragja. Találó megállapításait, gunyoros megjegyzéseit, tartozkódó modorát és azt togy betegei sorsát szivi^ viselte, már csak kevesen emlegetik. De tőle származik és világszerte nevét viseli egy műfogás. ami azóta minden orvos idegvizsgálaíkor hasznos mesterségbeli fogá^ Elmegyógyászati elvei pedig korszerűbbek, mini valaha. Nem hiába emliti fiatalkorában egy párizsi levelében: *A fejemben meg napról-napra jobban bizom, jó kis masina ez*. Alkal-masint őrá is vonatkozik, amit később irt, hogy lángeszű ^mh&r «az; akinek érzékeny rezonátorai (hangerősitőfélék) már megszólalnak, amikor más halandó hasonló sejtjei még némán maradnak*. Tény, hogy Jendrássik professzor kitűnően zenélt festményekhez is nagyon értett Ellentétes fogalmakkal szokta éles«i megvilágítani közölnivalóit ^ ugy megfigyelte a mozdulatokat mint a szerelmes, ha szabad ilyet mondani Általában jótékony értelem, tevékeny képzelet és testestől-lelkestől orvos volt Mármost az orvos hogyan is osztályozandó? Milyen káderbe (keretbe) illik csak bele? Fizikuma vagy szelleme teszi a^á, ami voltaképpen? Két kezével vagy értelmével teszi azt amit csintí? Hogy fest e kérdés, ha Jendrássíkot nézzük? - Képzeljük el egyik hétköznapját! Lássuk, amúit kalapácsával éppen reflexeket vizs^ élve a fogással, amit ránkhagyott Mondjuk,^ dülöngélő régi tabeszes-sel (gerincvelőso-vadásos) bajlódik javában. Ilyenkor nem olyan-e egy kicsit mint a MÁV-szerelő, aki a végállomáson végigkopc«-talja a vonat tengelyeit? Vagy mondjuk reflex-kalapácsával éppen 5613435