Magyar Nyelvőr 1980. január-március [antikvár]

magyar nyelvőr ¦ 104. évfolyam * 1980. január-március l 1. szám 75 éves a Magyar Nyelvtudományi Társaság „Minden nemzetnek féltett kincse és védd pajzsa a nyelve" — igy kezdődik a Magyar Nyelvőr 32. kötete 9. füzetének vezető közleménye, a Fölhívás Nyelvtudományi Társaság alapítására. A fölhívás, amelyet egyebek között Balassa József, Gombocz Zoltán, Hermán Ottó, Melich János, Négyesy László, Munkácsi Bernát, 8imonyi Zsigmond, Szily Kálmán, Tolnai Vilmos, Vikár Béla is aláírt, közli — röviden — a Társaság céljait, féladatát is: „Azt akarjuk, hogy mindenki hozzáférhessen s a maga mádja szerint hozz-járulhasson a nyelvtudomány és nyelvmüvelés munkájához, hogy közös igyekezettél megmentsük nyelvünk lappangó és veszni indult kincseit." „Társaságunk mindent el fog követni, hogy nemzeti nyélvünk tárházát mennél tökéletesebbé tegye, s hogy a mi jót és szépet alkotott népünk nyelve, s ami jóval és széppel megajándékozták nyélvünket nagy íróművészeink: az feledésbe ne vesz-szen, el ne romoljon, hanem neveljen és gyönyörködtessen bennünket nemzedékről nemzedékre!" A felhívás végén arról is értesül az olvasó, hogy a megalakulandó társaság tagjai a Magyar Nyelvőrt kapják majd illetményként. A következő évben megtörtént az alapszabályok jóváhagyása, valamint a tisztségválasztó közgyűlés, így a társaséig hivatalosan is megkezdi működését. 8 1905 januárjában megjelenik a társaság folyóiratának, a Magyar Nyelvnek az első száma is. Fenti két mondatom látszólagos éllentmondúsát az igazság és a fiatalabb olvasók kedvéért meg kell m/igyaráznom. A Magyar Nyelvőr nem lett a Nyelvtudományi Társaság illetmény kötete, sőt a Magyar Nyelvőr munkatársainak nagyobb része hamarosan vissza is vonult, vagy inkább visszaszorult a Társaságtól. Folyóiratunkat is, minthogy az Akadémia megszüntette támogatását, az elnémulás fenyegette. A Magyar Nyelvőr azonban — szerencsére — mégsem némult el, s a múlt\ zavaró emlékeit a felszabadulás óta éltélt idő jótékonyan feledtette. Ha mast szót ejtünk róla, csak azért tesszük, mert a múltról váló emlékezésünk csak így lehet teljes, és üdvözlő szavaink is csak így lehetnek hitélesek. A Nyelvtudományi Társaság háromnegyed évszázadára visszatekintve csak egyefértőleg ismétélhetjük, amit BárcziOéza állapított meg róla: ,,. . . nincs a magyar nyelvtudománynak egyetlen olyan jelentős eseménye, akár fontosabb tudományos problémák kidolgozása és megoldása, akár új módszertani élvek fölvetése és munkába állítása, akár új, kollektív vagy egyéni alkotású tudományos munkaeszközök létrehívása, mely kapcsolatban ne volna társaságunkkal, részben, mint tagjai munkájának gyümölcse, de igen jelentékeny mértékben mint társaságunk