Magyar Nyelvőr 1968. július-szeptember [antikvár]

magyar nyelvőr 92. ÉVFOLYAM * 1968. JÜLIÜS—SZEPTEMBER * 3. SZÁM Suttogott dallam? A fonetikus az utóbbi időben egyre bonyolultabb, egyre nagyobb teljesítményű készülékekkel dolgozik. Megváltozott némileg a készülék és a nyelvész-fonetikus kapcsolata is. A kiniográffal bizalmas jó viszonyban voltunk. Váll veregetve kezeltük; szidtuk, amikor a kormozott hengerre hanggörbéket író szalmaszála munka közben eltört, mosolyogva néztük tökéletlen műveit, ismertük gyengéit, furcsaságait — például azt a szokását, hogy a mély hangokra széles lengésekkel felelt, a magasakra pedig meg se rezdült — és nagyjában előre láttuk, milyen eredményekkel „lep majd meg" a munka során. Bajosabb „letegezni" egy olyan, méregdrága, automatikus hangszínelemző készüléket, amelyik csak azt várja, hogy mikrofonjába olvassunk egy mondatot, és két percen belül láthatóvá teszi a hallott hangokat, szemléletes formában közH velünk részletes elemzőmunkájának eredményeit. Megilletődve működünk együtt az elektronikus számológépek által vezérelt „beszélő gépekkel", melyek utasításunk szerint vagy előre elkészített program alapján állítanak elő (többé-kevésbé élethűen hangzó) angol, orosz vagy magyar mondatokat. Nagyobb tisztelettel — és nemegyszer meglepetten, kissé értetlenül — nézzük a kapott eredményeket is. A kimográf igen keveset ragadott meg az elemzendő hangjelenségből. Az automatikus hangszínelemző viszont gyakran minket hoz zavarba. Hetekig elgondolkozhatnánk egy-egy hangszínképen, olyan gazdag, finom és nem egykönnyen értelmezhető részletekben. Természetes, hogy a nagy teljesítményű új készülékek több meglepetéssel szolgáltak, mint a régi eszközök. Szinte várjuk már a váratlan eredményeket. Csalódva tesszük le a nemzetközi akusztikai folyóiratot, ha történetesen nem tartalmaz paradoxális téziseket. Hány meghökkentő tétel vált már természetessé az évek folyamán! Megtanultuk egyebek közt, hogy a hosszú magánhangzó gyakran rövidebb, mint a rövid, hogy a hang „hosszúsága" mint nyelvi sajátság nemcsak a hang időtartamától függ, hanem a hang színének, magasságának, hangosságának változásától is.i Kiderült, hogy a zárhanggal végződő szavak végéről bátran levághatjuk a h, t, p hangokat, változatlanul hallani véljük őket a megcsonkított -ah, -at, -ap szótagokban, mivel már a magánhangzó is magában hordoz egy bizonyos (és többnyire elégséges) mennyiségű /í-ságot, í-séget. 'Vö. Diirand, M.: Voyelles longues et voyelles breves. Paris, 1946. Fónagy I.: A beszéd mérése és érzékelése. Az MTA I. Osztályának Közleményei 24 (1967.): 59 — 89. 1 Magyar Nyelvőr