Magyar Nyelvőr 1964. április-június [antikvár]

w MAGYAR NYELVŐR 88. ÉVFOLYAM • 1964. ÁPRILIS—JÚNIUS * 2. SZÁM Kedves Beke Elvtárs! Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárai nevében, volt kollégáid, munkatársaid és folyóiratod, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége nevében búcsúzom Tőled. Alig egy évtizedet dolgoztál körünkben, mint a finnugor nyelvtudomány tanszékvezető professzora. Ez a lé/nyegében rövid idő már önmagában sem igen volt egyenes arányban tudósi és tanári rátermettségeddel, kiváló alkotó és nevelő képességeddel ; s tevékenységed teljes kibontakozását kétségkívül gátolta, hogy viszonylag magas korban, nem a legjobb egészségi állapotban jutottál erre a posztra. Jól ismeretesek azok az okok. melyek miatt az egyetemi katedra ily későn, közel fél évszázadm/i magas szintű tudományos munkálkodás után jutott csak részedül: kommunista voltod, ezzel járó világnézeted és politikai állásfoglalásod a letűnt idők illetékesei előtt nem volt megfelelő ajánlólevél. A felszabadulásnak kellett jönnie ahhoz, hogy a köz javát tehetségedhez, tudásodhoz méltó szinten szolgálhassad. Az egyetemünkön eltöltött riéhány éved azonban még ily későn is nagyon jó volt arra. hogy szakmád hasznára erődhöz, lehetőségeidhez képest maximális eredményességgel tevékenykedhessél, s hogy munkatársaid, tanítványaid megismerhessék azokat az értékeket, amelyek egyéniségedet, illetőleg egész munkálkodásodat jellemezték. E szomorú alkalom néhány perce nem elegendő arra, hogy ezeket az emberi, tudósi és tanári értékeidet kellően méltathassuk. Mégsem mehetünk el szó nélkül egy-két olyan jellemvonásod mellett, amelyben különösképpen példát mutattál, mások számára tanulságot szolgáltattál. Mindenekelőtt ki kell emelni azt a nagy-nagy becsületességet, őszinte, egyenes emberi magatartást, amely egész lényedet áthatotta, minden szavadban, tettedben jelen volt. Elveidhez mindig — a nehéz helyzetekben is — hű maradtál, a politikában vagy a tudományban éppen úgy, mint az élet minden más dolgában. Bátor kiállásaidra, szakmai szélkakaskodás elleni föllépéseidre mi, nyelvészek még külön is mindig emlékezni fogunk. Harcos természeted, szókimondásod, sőt talán egy-két. mint mindenkiben, benned is meglevő emberi gyöngeséged miatt nem tudtál mindenkivel egyforma jó viszonyt fönntartani; de a meghunyászkodást, a megalkuvást, az igazság elhallgatását még akkor sem vállaltad soha, ha ebből időlegesen, rövid lejáratra károd, hátrányod származott. És ebből a magatartásodbólgyűjtöttélmagad-nak hosszú lejáratra olyan erkölcsi tőkét, amelyet mindenki, osztatlanul elismert. Egyik kiemelkedő jellemvonásod volt páratlan tudomány szer eteted. Szakmád iránti rajongásod egész életedet betöltötte; ez adott erőt Neked — a méltatlan mellőzések, megpróbáltatások idején éppen úgy, mint a legutóbbi időben, oz öregség és betegség nyomasztó súlya alatt — a szüntelen, hangyaszorgalmú tudományos munkálkodásra, újabb és újabb feladatok vállalására és elvégzésére. Ősz fejjel, életed nyolcadik évtizedében is ifjúi akarattal és lendülettel vállalkoztál oíyan * Gyászbeszéd Beke Ödön temetésén. 1964. április 13-án. 1 Magyar Nyelvőr