Otthon - A gyerekszobában [antikvár]

Rosszul bevált gyakorlat szerint, amikor a család új lakásba költözik automatikusan a legkisebb szobát jelölik ki a gyereknek. Nem véletlenül használják a gyerekszoba szinonimájaként a kisszoba elnevezést is. Minden bizonnyal arra gondolva, hogy a szoba mérete egyenes arányban kell legyen a tulajdonosáéval. Ám azt a tényt nem veszik figyelembe, hogy míg a szülők a jókora hálószobájukat inkább csak alvásra használják a nap korlátozott időtartamú részében, addig a gyerekszoba egész napra egy teljes világot jelent a kicsiknek. Egyszerre tölti be kis gazdája számára a nappali, a háló, a dolgozó, sőt a legkisebbeknél még az étkező szerepét is. Tévhit tehát, hogy minél kisebb a gyerek, annál kisebb szoba elég neki. A valóságban ennek éppen az ellenkezője igaz. Hiszen míg az apróságok számára a játékra - építésre, bújócskázásra, babázásra, autókázásra - alkalmas terület alapszükséglet, addig az iskoláskorúaknak, majd kamaszoknak egyre kevesebb mozgástér kell a lakásban. Ők inkább már házon kívül mozognak, sportolnak, s otthon kuckóba húzódnak. Egy tinédzser számára nincs ideálisabb búvóhely, mint egy bensőséges zug, ahol senki sem zavarja zenehallgatás, számítógépezés vagy olvasás közben...