Metropolis 2009/1. [antikvár]

Bevezető az animációs filmről szóló összeállítás ele & Metropolis jelen összeállítása az animációs film ~ általános bemutatását tűzte ki célul. Noha az animációs film különböző fajtái - rajz-, báb- és gyurma-filmek - a kezdetektől a mai napig töretlenül népszerűek, az animációs film mégis a filmtudomány mostohán kezelt területe. Ennek egyik oka az lehet, hogy az animációs filmet sokan, sokáig úgy könyvelték el, mint az elsődlegesen gyerekközönségnek szánt produkciók csoportját, legfeljebb csak az élőszereplős film lesajnált kistestvéreként vették számításba, nem pedig önmagában is fontos jelenségként. A másik okot abban jelölhetjük meg, hogy az animációs film az élőszereplős filmnél sokkal erősebben kötődik más művészetekhez, illetve médiumokhoz - különösen a képzőművészethez és a képregényhez -, ez pedig tanulmányozásában az intermediális összefüggések felértékelődéséhez vezet, alkalmasint a szűkebb értelemben vett mozgóképi kérdések vizsgálatának rovására. Az utóbbi években azonban megélénkült az érdeklődés az anünációs film iránt, és megszaporodott a vele érdemben foglalkozó tudományos munkák száma. Ma már senki sem tagadhatja, hogy az animációs film nemcsak a gyerekközönséget célozza meg, hanem potenciális publikuma az élőszereplős filmekéhez hasonlóan összetett, változatos; és hogy az animációs film művészi kifejezőerő tekintetében nem marad el az élőszereplős filmek mögött. Eljött az idő, hogy a filmmel foglalkozó tudósok megpróbálják elhelyezni az animációs filmet a mozgóképi produktumok rendszerében; feltárják a sajátosságait, azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek akár az élöszereplős filmhez, akár más művészetekhez-médiumokhoz viszonyítva jellemzik; stílus-, műfaj- és technikatörténetét kutassák; valamint legjelentősebb alkotóival éppolyan elmélyülten foglalkozzanak, mint tették azt az élőszereplős film legtöbbre becsült rendezőivel.^ Összeállításunk ezekből a trendekből nyújt ízelítőt. Andrew Darley szövege áttekinti az animáció tanulmányozásának eddigi eredményeit, s azt összegzi, hogy az animációs filmet előtérbe állítva, az elméleti gondolkodásnak milyen lehetőségekkel és buktatókkal kell szembenéznie. Aylish Wood tanulmánya arról értekezik, hogy az animációs filmet milyen sajátos, az élőszereplős filmétől jelentősen különböző térhasználat jellemezheti, ami a tér dinamizmusának újrafelfedezésén alapul. Állításait Chuck Jones, Caroline Leaf, Dániel Greaves és a Quay fivérek művei segítségével támasztja alá. Varga Zoltán írása az animációs és az élőszereplős film szorosabb kapcsolatával foglalkozik: a két filmtípus keveredését és átmeneti formáit vizsgálja - fejlődéstörténetük és lehetséges rendszerezésük fölvázolását számos film, illetve rendező és/vagy ani-mátor példáján keresztül kísérli meg. Leslie Bishko a mozgás elméletei felől közelít az animációhoz, ezen belül a rajzfilmhez, amikor a rajzfilmstílusként meghatározott sajátos mozgásábrázolást értelmezi újra a Laban-féle mozgáselemzés segítségével, és konkrét animációs filmes karaktereken mutatja be a rajzfilmstílus helyes és helytelen alkalmazását. Az összeállítást annotált filmográfia záija, amely a teljesség igénye nélkül tünteti föl az animációs film kiemelkedő értékeit, fontos alkotásait és meghatározó állomásait. Végül a bibliográfia nyújt segítséget a további tájékozódáshoz, illetve érzékelteti azt, hogy viszonylag rövid idő alatt is milyen élénk diskurzus alakult ki az animációs film körül. Mindennek további föltárása, illetve a magyar animációs filmmel kapcsolatos továbbgondolása későbbi terveink között szerepel. A szerkesztők 1 Az animációs film tanulmányozásának kortárs tendenciáiba enged bepillantást az Enigma folyóirat Animáció című összeállítása is. Lásd Enigma 15 (2008) no. 56.