Forrás 2019. december [antikvár]

A vers olyan, mint egy titkos szerető Zalán Tiborral beszélget Ménesi Gábor _ úw vélem, hogy az irodalomkedvelők többsége ma ts elsosorban költőként M számon aZak ellenére hogy mindhárom műnemben és különböze műfajokban otthonosan Zozogl Hogyan látsl heliüről ez a sokféleség? Lehet rangsort felallüam az egyes kifeiezésmódok között? . - , - Már régen elveszítettem annak lehetőségét, hogy magam iranyitsam a palya-mat, mivel annyi mindent kell írnom. Nagyon kevés olyan nyugodt idoszakom van,' amikor nem valamilyen határidő szorításában élem a mindennapjaimat, és folyamatosan mást csinálok, mint amit szeretnék. Most például néhány héten belül le kell zárnom az új regényt, a Papírváros soron következő kötetét; ezzel párhuzamosan neki kell álljak két drámának, nündkettő konkrét színházi felkérésre készül; egy Vigadó-kiállítás megnyitójához el kell mélyednem MNA mestermunkáiban; vannak vers- és szövegkérések a Váruccától, a Napúttói, a Pannonhalmi Szemlétől, a Műhelytől - de nem sorolom fel mindet. A költőt említetted kérdésedben, és igazad lehet, valószínűleg máig is elsősorban költő vagyok, „civilben". Jellemző, hogy amikor nyaranta két-három hétre elutazom Horvátországba, ott gyakorlatilag csak verset írok. Idén sem tervezem ezt másként. - Vagyis, ha volna elég időd, és azzal foglalkozhatnál, amivel szeretnél, a verssel való bíbelődés lenne az? - Feltétlenül, de jelenleg épp a versre jut a legkevesebb idő. A vers olyan, mint egy titkos szerető, akihez néha el tudok surranni. Hozzá kell tennem, hogy bármelyik műfajban is szólalok meg, az mindig a költő megnyilvánulása, ami bizonyos értelemben kényelmes pozíció a számomra. Valahányszor hivatkozhatom arra, hogy költő vagyok, rám nem vonatkoznak, mondjuk, a prózaírás szabalyai, mellőzhetem a történetet, lehetek akár unalmas, írhatok oldalakon keresztül kanyargó mondatszörnyetegeket. De ugyanígy megsértem a dráma-iras szabalyait, holott ezt tanítom, ezzel foglalkozom dramaturgként harminc eve^ Amikor dramat írok - bármilyen durvák és szókimondóak a szövegeim érr/kpl Frf ' «fí^Padhoz, a nyelv izgat elsősorban, a szüzsé kevésbé S szSomÍ f hogy megkértem a nagyobbik lányomat, Sárát, találjon t^Z ^ T T ^gy történetet, hogy utána SmánTdeíeÍ IT ? ^lalkoznom. A próSnál is így vagyok, ilyen nem leSS^^^^^^^^ mindenképpen jó számomfa, hogy rájöjjek, ezek a sziegek valSáCT' Í^Sy^'-y«^ értelemben nem is írok prózát, vegek valojaban furcsa kísérletek - ismét csak és menthetetlenül - a