Forrás 2017. december [antikvár]

Vári Attila Kulcsmásoló „Én vagyok az Alfa és az Ómega, 'az első és az utolsó, a kezdet és a vég.' Jelenések 22,13 Lajos, aki valódi szakmáját tekintve díszítő tuzkovacs volt, azt a megsárgult füzetet lapozgatta, amelyet még inaskorában kapott muhelyuk egyik oreg segédjétől, aki Lomsorvadása miatt kényszerült felhagym a mesterseggel. Finkelstem Móncz mmtoffizete, állt a borítóra ragasztott cimken. Megszámlálhatatlanul sok, bonyolult rajz után a betűk következtek Nemet gótbetűk különböző stílusaival kezdődött, magyar, aztán szerb cirill betűk oldalai után a héber jelek különböző változatai töltötték ki az utolsó oldalakat. A lap jobb oldalának szélén a héber ábécé első betűjének, az „alef'-nek a jele, s vele egyazon sorban, balra haladva, a cikornyás és stilizált változatai. Sokáig vizsgálgatta őket, amíg rájött, hogy valójában csak vonalvastagságuk tér el, s néhol attól különböznek a hagyományosan elfogadott alaktól, hogy ami egyenes, vízszintes vagy függőleges kellene, hogy legyen, ott egy lágy hajlítással teszi egyénivé őket a szerző-grafikus. - Őket sem hagyta érintetlenül a szecessziós divat - gondolta. Vasárnaponként mindig is ráért, volt ideje a semmittevésre, saját álmaival törődni, de most már végtelenné vált számára az idő, a hétköznapokon is ábrándozhatott, nem járt dolgozni, mióta autója végleg felmondta a szolgálatot. Szinte nem is evilági jelenség volt, ahogy ott ült falusi műhelye irodának berendezett sarkában. Nem evilági volt, inkább odatévedt úrfélének nézte volna az, aki először látja. Soha semmilyen körülmények között nem vetette le zakóját, még munka közben sem, otthon is frissen vasalt ingébe bújva kezdte a napot, s hogy ne piszkolja be magát, se a rajzlapot, amelyen dolgozott, vékony cérnakesztyűt viselt még rajzolás közben is, s kabátja mindkét ujjára olyan fekete vászonvédőt húzott, amilyent már csak a két háború között készült filmek aktakukacain lehetett látni. A választóvonal, élete addigi s elkövetkezendő szakasza között, a műhely terét megoszto oszlopok egyikére volt akasztva. Nyersbőr, vadonatúj kovácskötény volt a fogason, szinenek sötét árnyalata arra utalt, hogy valódi bivalybőr lehet, Wiiv f 1 ' T ^^l^ki belebújtassa kezét, bontatlan műanyag foliazacskojukban különös kidolgozású, tűzálló kovácskesztyűk párjai u^uti tervet, s annak homlokzati nézetét ábrázolo