Film-Színház-Muzsika 1970. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

TISZTÁKILLYÉS GYULA DRÁMÁJA A PÉCSINEMZETI SZÍNHÁZBANA iényt az égről nem lehet lemarni Napot sötét csuhákkal eltakarni Vagy bíbor köntösökkel , fény lesz itten! Az albiak nyomát hussziták járják, Vérrel fizetni meg a könnyek árját! S Huss, Zsiska tüntén jönnek: Luther s Hutten A Harminc év, a Cevennek dicsői A Bastille rombolói és a többi!(Lenau: Az Albigensek" utóhangja)Az albigensek földjét mindenki is-meri. Albi városa és tája ahonnan nevük ered borzongató emlékeket idéz. Egy szabad, művelt, türelmes, fenségesen tiszta világra, egy társadalomra emlékeztet; a provan-szál kultúrára és civilizációra. Egy államiságra, amelynek erkölcse szabadabb, mint a pogány Rómüé, de megújuló hitvilága puritánabb, mint az apostoloké, csaknem a nagy keleti alázatosok: Zoroaszter, Buddha tanáig megy vissza'-'. Mégis, hogy kik voltak az albigensek, mit hittek, nem hirdeti autentikus vallomás. Csak a rágalmak, ítéletek; a rájuk szórt átok-. özön Mégis, haláluk, tragédiájuk óta iszonyú erővel kérdezi az utókor Lenau szavával: Oh, lehet-e a szép szabad vágy talmi, / Ha, ki csak sejti, már kész é,rte halni?"niyés Gyulát évek óta foglalkoztat ta ez a nagy tragédia egy nép bukása, az a hősi eretnekhalál, amikor ezrek vállalták önként a máglyát, mért hittek a jövőben, a halálukkal is megváltható győzelemben. A mozgalom irdatlan nagy irodalmát megható következetességgel gyűjtötte egybe Illyés Gyula, hogy teljes mélységében átvilágíthassa a tragédiát. A feladat rendkívüli: a hazugságból hámozni ki az igazságot, a beszennye-zettség mögött megmutatni a tisztaságot "A dráma színtere Montségur vára, a történelmi -pillanat 124344, az eretnekek utolsó csoportjának végnapjai. Itt, ebben a szinte megközelíthetetlen, komor végvárban gyűlt össze az albigensek halálra szánt csoportja: (Ök magukat görög szóval, ka-thároknak, tisztáknak nevezték.) Ez a vár a dráma szellemi összefogásának terepe is a kompozíció kerete. Így a helyszín mintegy gyújtópontba kapcsolja össze a történelmi, emberi szenvedélyeket, eseményeket. Tükrözteti a külső és belső rengéseket, az első pillanatoktól nem lankadó feszültséggel és fegyelemmel. Már az expozíció is az iszonyú párbaj egyenlőtlenségét jelzi. A vég szele csap meg Perella és Pierre-Amiel pápai legátus párbeszédében. Minden elvégeztetett" ezt hirdeti a legátus ítélkező, vádló szózuhataga, de még inkább magatartósa.Ettől kezdve minden jelenet emeltebb, végzetszerűbb hátteret kap. AA lovag és szerelme: Azalais (Györy Emil és Szabó TUnde)lírai pillanatoknak és a játékos per ceknek különös feszültség ad megin ditó tartalmakat. Az albigensek veszélyeztetettsége egy létforma emelkedettségét, egy erkölcsi világ fölényél még erőteljesebben, fájdalmasabban hangsúlyozza.A cselekmény egyre gyorsuló iramban rohan a tragikus vég felé, mégis roppant biztonsággal és merészséggel fogja át a játék a hangok, hangulatok színek végleteit. A klasszikus tragédiáknál megszoktuk, hogy végigszen-vedtetik velünk a szenvedések stációit és a katarzis a megrázó hatások halmozásával vezet el a megtisztuláshoz. De Illyés számára az is fontos volt, hogy a kathárokról szóló dráma miként a kathárok társadalma ne csak az aszkézis fegyelmét, hanem az életöröm szépségét és költészetét is közvetítse. A jelenetek szinte szó szerint más-más fényeket árasztanak. A legnagyobb kínt olykor jobban kifejezi a keserű kacaj, s a derű hangulatában ezerszeresen fáj a tragédia. Mindennek nemcsak színesítő jelentősége van, mindez tartalmi tényező is. .Bizonyítja, láttatja: itt nemcsak egy embercsoportot, hanem egy emberi formátumú" világot dönt romba az inkvizíció könyörtelensége.Különös, sajátos melódiát kap ezzel a kompozíció. A részletek szinte zenei hullámzásban felelnek egymásnak, átcsapnak, folytatódnak ellenpontként és rímelve . egymással. Az elsö felvonás morális győzelmével ösz-szecsendül a végső bukás keserű, kegyetlen diadala. Mindez szuggesztív harmóniát sugall, a disszonanciák ölelkezését.Illyés Gyula .drámakoncepciója par excellence ember-központú drámaírás. Minden jelenete emberfelmutatás. Alakjainak története, fejlődése van, cselekvés, küzdés közben nőnek és buknak el. A jelenetek sosem válnak el közéleti és magánéleti szféra szerint, a szereplők mindig az intim részletekben is a lényük, sorsuk, társadalmi indulataik táplálta világot hordozzák. Szerves egységbe fonódik itt személyes sors és társadalmi lét, szellemi arc és cselekvés. Mikor az eretnekek egymás közti vitájában, a forradalmár Perella és az őskeresztény ideológiát képmselő Marty püspök között fegyelmezett szópárbaj zajlik valójában iszonyú indulatok dörögnek, élet-halál, és a harc vagy elbukás alternatíváit szegezik szembe egymással az elvek csatájában is. Ha valahol, akkor itt igazán kifejezik a konfliktusok természetét, minőségét a más-más indulati, szellemi töltést hordozó dialógusegységek. Így a tiszták" egymás közt és ellenségekkel szemben, a vonzáskörükbe kerülő alakok, mint a lovag, a molnár, a dalnok a dráma belső arányainak megfelelő helyen bizonyítani tudják egy társadalom vonzását, nevelőerejét. A dráma feszültségét így ez a dialektikus folyamat jelenti, amelyben a lelkek formálódnak. A gondolati, filozófiai