Levéltári Szemle 2007/1-4. [antikvár]

Akár tételmondatként is megfogalmazhatjuk, miszerint egy magát korszerűnek valló, vagy vallani akaró magyarországi levéltár nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az iratanyagát, az illetékességébe tartozó iratképző szerveit, gyarapodását, fogyatkozását stb. ne számítógépen, és ezek meghatározott elemeit - az interneten keresztül - ne mindenki számára hozzáférhetően tartsa nyilván. E megállapítás gyakorlati leképeződésének, ha már korszerűségről beszélünk, 10-15 évvel ezelőtt evidenciának kellett volna lenni, nemhogy a 21. század elején! Az 1995-ben elfogadott levéltári törvény (1995: LXVI. tv.) "végrehajtási utasítása", különböző okok miatt sajnos jelentős csúszást szenvedett. Az ezredfordulón megjelent első szövegváltozatokat figyelve mindenki örömmel konstatálhatta, hogy ebben taxatíve és félreértetlenül benne foglaltatik a különböző nyilvántartások elektronikus adatbázisban való tárolásának igénye, sőt kötelezettsége. A szinte valamennyi szakmai fórumot megjárt rendelettervezet a viták és egyeztetések után 2002 tavaszán öltött hivatalos formát a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelményekről szóló 10/2002. (IV. 13) NKÖM rendeletként (továbbiakban: R.).