Kelet 2009/2. [antikvár]

SZATMÁRI SÁNDOR: A magyarországi szabadkőművesség rövid története* A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy idén ünnepli 1989. évi újjáalakulásának 20. évfordulóját. A magyar szabadkőművesség története l749-re nyúlik vissza, ami nagyon közel van az első Nagypáholy 1717-es\ megalakulásához, ennek ellenére nem csendes és folyamatos építkezést láthatunk, hanem a mondhatni rendszeres meg-akasztást és újrakezdést. Háromszor, avagy egyes értelmezések szerint négyszer tiltották be Magyarországon szövetségünket (1795, 1919, 1920, 1950), ám minden betiltás után eljött - előbb vagy utóbb - az újraindulás. Joggal van tehát alkalmunk ünnepelni újrakezdésünket és azóta tartó folyamatos működésünket. Sajnálkozás helyett figyeljünk inkább arra, hogy minden betiltás ellenére a magyar szabadkőművesek nem adták fel soha, arra törekedtek, hogy minél előbb újra kigyúljon a Fény. A hajdani Magyar Királyság területén elsősorban a Felvidéken találhatjuk meg az egykori késművességek mesterjeleit. Egyes források szerint a legjelentősebb magyarországi építőpáholy Kassán dolgozott. Az első modern szabadkőműves-páholy a korabeli Magyarországon Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel (varsói) fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Közülük különös jelentőségük van a Mária Terézia udvarában szolgáló úgynevezett testőríróknak, akik a katonai szolgálat teljesítésén túl a korabeli magyar irodalom művelői is voltak, egyúttal pedig a magyar felvilágosodás első jelentős alakjai. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác magyar származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a Varázsfuvola Sarastro Nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem emblematikus személyiségekben, olyanokban, akiknek szabad-kőművesi tevékenysége egybeforrt a haza és a nemzet szolgálatával. A páholyok arisztokrata tagjai fontos országos intézményeket hoztak létre -múzeumot, könyvtárat, agráripari komplexumot -, a köznemesi és polgári származású szabadkőművesek közül pedig nem kevesen a magyar kultúrára gyakoroltak máig élő hatást. Ugyanerre az időre esik az egyetlen,