Missziós Ifjúság 1940. szeptember-1941. június [antikvár]

Ujjongó örömmel, boldogságtól dobogó szívvel hallgattuk mindnyájan a vakáció utolsó napjaiban a zengő harangokat, mert nagy örömet hirdettek mindnyájunknak. Hálatelt lélekkel térdeltünk le a templomokban, mert nagyon nagy ajándékot kaptunk: Erdély és a vele kapcsolatos részeknek majdnem a fele visszatért hozzánk. Könnyes boldogsággal hallgattuk a rádión keresztül testvéreink örömujjongását, amellyel az őket felszabadító magyar csapatokat fogadták és ezekben a boldog percekben megéreztük lelkünk legmélyén, nagyon mélyről és mégis olyan közelről, hogy van Valaki, aki törődik velünk is, hogy van Valaki, aki mindig jóval, ajándékokkal akar elhalmozni, aki - bár hálátlanok vagyunk hozzá oly sokszor - mégis nagyon szeret minket.