Kommentár 2006/4. [antikvár]

Szalai Ákos KERESZTÉNY-KAPITALISTA GONDOLATOK „A szeretetre — a karitászra — mindig szükség lesz, f^ég a legigazságosabb társadalomban is. [ ] Vigasztalásra és segítségre szoruló szenvedés mindig lesz. Magát^osság mindig lesz, Olyan aiiyagi szükséghelyzetek is mindig adódnak, melyekben a megélt felebaráti szeretet segítségére van szükség. A totális gondoskodó állam, mely mindent magáhozvon, végezetül olyan bürokratikus intézjnénr^é válik, mely a lényegeset nem képes r^újtani, amire a szenvedő embernek — minden embernek — szüksége van: a szeretetteljes, személyes odafordulást. Nem mindent szabályozó és uraló államra van szükségünk, hanem olyan államra, mely a szubszidiaritás elvének megfelelően nagylelkíűen elismeri és támogatja a különböző társadalmi erőkből született kezdemér^ezéseket, melyek összekapcsolják a spontaneitást a segítségre szoruló emberekhez való közelségei" (DCE, 28) „Nem is olyan régen még az. állam cselekvési mezejét anr^ira kiszélesítették, hog)> az már valamiképpen egy új típusú állam, a »jóléti állam« létrehozásához vezetett. [ ] Azzal, hogy az »a^áskodó állam« közvetlenül becwatkozfk és megszünteti a társadalom J^ősségét, az emberi erők elfecsérlését és az államapparátus mértéken felüli növekedését idézi elŐ, amelyet már ínírább a bürokrácia logikája irár^ít, semmint az ügyfelek szolgálatának gondja, s a költségek is óriásira duzzfidnak." (CA. 48) A fereszténység nem követeli meg azt, hogy az ember szocialista, keresztényszocialista Magyarországon a magukat jobboldaliként, kereszténydemokrataként definiáló pártok intéznek éles kirohanást a gazdaság liberalizálása, az állami szabályozás lebontása, a privatizáció ellen. Ennek oka, hogy sokak szerint a kereszténység és a „korlát-lan" piacp^-azdaságot támogató angolszász konzervatív gazdaságpolitika között éles el-lentét feszül. A mostani írás célja az, hogy ezt az ellentétet oldja. Bizonyítani kívánja, hogy ugyanolyan jó keresztény lehet valaki akkor is, ha bízik ebben a gazdasági rendszerben, és annak támogatói mellett teszi le a voksát, mint az, aki annak negatív következményeitől tart. (Más kérdés, hogy persze az ellenkező szélsőség sem lenne igaz — nem is azt akarom igazolni, hogy a kereszténység a szocialista tanítás elutasítását és „piaci fundamentalizmus" kritikátlan elfogadását követelné. De nem is tiltja ) A gondolat bizonyítása érdekében a katolikus egyház társadalmi tanítását, a pápák ^^^ úgynevezett szociális enciklikáit, illetve a Katolikus Egyház Katekizmusának gazdasági, szociális tanítását vizsgáljuk. Az elemzés során természetesen nem maradhatunk meg azon a szinten, hogy az álláspontunkat igazolni látszó idézeteket gyűjtjük össze. Jelen \ cikk nem apológia. Megvizsgáljuk, hogy a keresztény társadalmi tanítás alapelveinek i ^ teljesülését akadályozza-e, vagy éppen elősegíti a szabad. korlád^" piacgazdaság. '