Kapu 2018/01. [antikvár]

í - ái OEíís Iwe Az el oem nyeil éden UhiwIi»."«'- iKu rrvii l»". If "Telcintetünlcben, hajh! nem az elvesztett, Az el nem njierc éden fájdalma van." Vajda János: Harminc év után Harminc év hosszú, teljes emberöltőnyi idő. Akik a rendszerváltozás hajnalán, 1988-han születtek, mára felnőttek, és jó esetben - ha nem szédítette el ó'ket a pém vagy az önkiteljesí-tés utáni vágy - családot alapítottak, gyermeket nevelnek. Rosszabb esetben még ma is szüleiknél laknak, vagy éppen ellenkezőleg, csapot-papot hátrahagyva kivándoroltak a diplomás szobalányok és mosogatófiúk londoni táborát szaporítandó. A rendszerváltozás óta felnőtt új nemzedék sorsáért és döntéseiért már nem tehető felelőssé a valaha volt szocializmus. Ok már az újkori inagyar demokráciában születtek, itt szocializálódtak, ide illeszkedtek be, és ha úgy Harminc éves a Kapu! : -az első független magyar folyóirat j döntöttek, hogy elmennek, akkor ebből ^ - és valószínűleg emiatt - távoztak. Felnőtt az uj, demokratikus társadahni rend első nemzedéke, és eközben maga a rendszer is megizmosodott. Jövőre esedékes érettségijére készülve nagyobbik fiam megoldott egy történelmi feladatsort a napokban. Az illusztrációként használt egyik fényképen az 1989. március I5-i, rendszerváltónak bizonyuló tüntetés részlete volt látható: a 100-150 ezres sokaság a Margit hídon haladt át Bem apó szobrához. A tömeg teljes nagysága nem látszott a képen, és a helyszínt is csak azért silabizálhattam ki, mert magam is ott voltam akkoriban (igazság szerint magamat - vagy egy, akkori önmagamhoz hasonlító fiatalembert - is felfedeztem a képen). A tüntetők transzparenseket emeltek a magasba: „Batthyány Lajos -Nagy Imre" felirat állt az egyiken, „Ha^inau 108 < Kádár 453" a másikon. Ezekhez a feliratokhoz kapcsolódtak az érettségi kérdések. A fényképet vizsgálgatva megdöbbentem. Annyira megöregedtem volna, hogy életem egyik legmeghatározóbb élménye, a rendszerváltás, azóta történelemmé vált? Lehetséges volna, kérdeztem magamtól, hogy gyermekeim ugyanolyan régmúlt, „időszámítás előtti" eseményként kezelik a kádárizmust és a rendszerváltást, mint ahogy én gondoltam gyermekkoromban a világháborúra vagy '56-ra? (Izgalmas, ám ködbe veszően távoli, régmúlt idejű történeteknek tartottam gyerekként a szüleimtől hallottakat.) Amikor aztán fiam megkérdezte, jól tudja-e, hogy a rendszerváltozás vértelenül folyt le, már biztosan tudtam, hogy számára ez az időszak majdnem olyan távoli, mint - teszem azt - a nándorfehérvári diadal: egyik is. másik is a születése előtt történt, az „ember előtti időkben. Igen, bólintottam, vértelenül J; zajlott le. - Azt azért hozzá kell tennem - mondtam neki —, hogy azon a napon, í| amikor ez a fénykép készült, az ország összes munkásőre a budapesti kaszar-nyákban szorongott, azt várva, hogy megkapják végre a tűzparancsot. - Szerencsések voltatok, amiért nem lőttek - mondta meggyőiődés-sel fiam. - Elsöpörtük volna őket-Százötvenezer embernek nem l^he^ ellent állni - repUkáztaiB, aztán ek«»' gyaráztam neki, hogy a rendszetvat •kép: Gyémánt Líssló fcsitméiiy«; Btády 7.olt!ínrs Knpii borítón