Havi Magyar Fórum 2007. január [antikvár]

Németh Károly: Teiresziász A rakodópart alsó kövén ültél Merengve felszín és mély titkain, S a díszkövekbe burkolt lárma-házban Ki bánta, hogy mi bánt, miféle kín? Én itt vigyázok az alvilági zajban, Egy mélyre süllyedt Bábel bugyrain, Világtalan jós, vak jövőt belátó; E zűrzavarból kezem - Fel, fel! - int. Majd hű kutyám ha fölvezet a térre, Hol korcs Keron mint cseles Oidipusz A horgaskörmű dalos médiával Verseng: hazudni könnyedén ki tud, S a színesdalú Szfinx, a hímnős eblány, Ha veszt is, nem hal meg bánatába, Fölcsap az alkura, s nyitva áll az út: Titkosított bűnök poliszába. De jós szavam ledörgi ím e korcsot, - Ki lát s nem látja mily fertőben él, Hogy kinek házában él és kikkel él? Hol násztáncot jár: egy pengeél. - SS ti, népem jobbjai, megosztva álltok, Hol vérzett a kő az áldozattól? AMÍG E HÁZ NEM MIÉNK - visszhang felel, Poéta, látnok itt h hasztalan szól?