Havi Magyar Fórum 2003. augusztus [antikvár]

AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,Mert nincs rendében eljárásotok,Ti a dolog végébe kaptatok,És így tevétek már régóta mindig;Látják, kik a multat végigtekintik.Ki képzel olyan templom-építőt,Ki a tornyot csinálja meg előbb?És azt a levegőbe tolja, hogyOtt fönn maradjon, míg majd valahogyAlája rakja szépen a falat,S legeslegvégül jőne az alap.Ti vagytok ilyen mesteremberek,Ezért ad a hon nektek kenyeret,Ezért fizet szívének vérivel!Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.Időt, erőt eltékozoltok, és haSikert mutattok is föl néha-néha,Csak olyan az, mint hogyha engemetA szomjúság bánt, s adnak víz helyettÉtelt, s talán még épen olyan ételt,Mitől szomjúságom csak jobban éget.Ha ez siker, ha ez jótétemény:Elmémet a bölcsőben hagytam én.Hiába minden szép és jó beszéd,Ha meg nem fogjátok az elejét,Ha a kezdetnél el nem kezditek...Sajtószabadságot szerezzetek.Sajtószabadságot, csak ezt ide!Ez oly nagy, oly mindenható igeA nemzetben, mint az isten "legyen"-je,Amellyel egy mindenséget teremte.Hol ez nincs meg, bár máskép mindenekEláradó bőségben termenek,S bár az utósó szolga és a pórZsebébül aranyat marokkal szór:Azon nemzetnek még sincs semmije,Azon nemzetnek koldus a neve.S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,Nyomorg, tengődik mindenfélekép:Azon nemzet gazdag végtelenűl,Mert a jövendőt bírja örökűl.Haladni vágyunk; de haladhatunk?Én istenem, milyen golyhók vagyunk!Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.Szemünk bekötve, fogva szellemünk,Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,A szellem rab, s a ronda légbe fúl,Mely dögvészes már önnön átkitúl.A szellem rab; mint a hitvány kutyát,A ház végére láncba szoriták,S láncát harapva tördeli fogát,Amellyel védni tudná a hazát...A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbakMegvetésére a kerek világnak!Pest, 1848