1001 vicc [antikvár]

Tisztelt Fényestekintetű Olvasó! Mint azt te is tudod, a szépséges Sherezádé anno dacumnál 1001 mesét mondott el a szuperfényes tekintetű szultánnak. Tette mindezt egy olyan csodapalotában, hogy amellett bármely budai maszek villa a föld alá bújt volna szégyenében. Nos, fényestekintetű igazhívők és hitetlenek, én sajnos nem vagyok egy szépség, lúdtalpbetétet hordok és Allah már deresre növesztette a szakállamat. Nem ezeregy mesét mondok el, csak ezeregy viccet ábécé sorrendben, biztosan nincs is ki az ezer. Hát ne számold, óh igazhitű, és ne légy túl igényes, mert te sem vagy szultán, de még csak egy olajsejk sem. Mégis, mit mondhatnék el mentségem gyanánt? Természetesen egy viccet. Egy kádi, pontosabban egy fürdő kádi, kitekintve fürdője ablakán arra lett figyelmes, hogy künn az utcán átkozódva botozza szamarát Ali, a teherszállító. -Miért püfölöd azt a szamarat fiam, talán ő nem Allah teremtménye? -Azért verem, oh tiszteletre méltó, mert folyton vicceket mesél - így Ali. -De hiszen ez Allah csodája! - Ámult el a kádi - ezért csodálat illeti őt, nem botütés. -Ezt? - Rúgott egyet a boldogtalan szamárba Ali -, csak hallanád milyen rossz vicceket mond, verjék meg a dzsinnek! Ó, kegyes olvasó, elméd fényesítse a mindenható, hogy vicceimet olvasva ne dühöngj mint Ali, hanem elnéző légy, mint a bölcs kádi. Jó szórakozást és Allah növessze hosszúra a humorérzékedet.