Tükör 1958. január [antikvár]

Pierre COT HÍV a béke, a fény, az élet! Az elmúlt hetekben számos jelentős külpolitikai eseményre került sor. Ezeknek az eseményeknek van egy közös jellemző vonásuk: a szovjet mesterséges holdak rendkívüli története valamennyit előidézte? nem, de befolyásolta. Váratlanul kiderült, hogy a Szovjetunió jelentős technikai és tudományos előnyre tett szert s ez minden népet, kicsinyt és nagyot egyaránt, arra kényszerít, hogy elgondolkozzék a történteken. Bátran elmondhatjuk, hogy a szputnyik korunk legsűrűbben használt nemzetközi kifejezése lett. Az Egyesült Államokban azon töprengenek, sikerülni fog-e valaha is behozni egy olyan lemaradást, amelynek már távolabbi következményeit is látják. William Benton volt szenátor, az Encyclopaedia Britannica amerikai kiadásának főszerkesztője, aki több ízben meglátogatta a szovjet iskolákat és egyetemeket, így ír: „A szovjet és az amerikai közoktatás közt feltűnő különbség van." Hivatkozik Straussnak, az atomerőbizottság egyik tagjának megjegyzésére is: „Nem ismerek nálunk egyetlen nyilvános középiskolát sem, ahol a tanulók ugyanolyan elmélyülten foglalkoznak a természettudományokkal és a matematikával (mint a Szovjetunióban) - még akkor sem tehetik ezt, ha nagyőri akarják, ha Einstein, Fermi vagy Bell képességeivel rendelkeznek." Benton úgy véli, hogy a Szovjetunió rövidesen „tízezerszámra exportál majd mérnököket, tudósokat, professzorokat és technikusokat" s ily módon döntő befolyást fog gyakorolni az egész világ Sorsára. A londoni Economist, amely szintén félreveri a harangot, főleg azt vizsgálja, milyen hatással van a Szovjetunió a fejlődő, feltörő országokra. „Ha a szputnyik a Geiger-féle szám-