BBC History 2019. december [antikvár]

Részlet:... az események láncolatárólA fáma szerint 1963-ban Harold Macmillan, miután hat év után távozni kényszerült a Downing Street 10.-ből, egy hosszabb interjúban arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja kudarcait, mélyen elgondolkodott, majd sóhajtva azt mondta: "Az események, barátom, az események..." Az anekdota a maga dramaturgiájával számomra példabeszéd lehet arra, hogy a politikában és annak nyomán a történelemben is számolni kell a "pillangóhatással", azaz az egyes döntések/események által kiváltott hatásoknak és visszahatásoknak a rendszer egészét érintő következményeivel. A történész csakis a megtörténttel foglalkozhat. Elszórakozhat a "mi lett volna, ha...?" játékkal, de építményének tartóelemei csakis valóságos építőkockák lehetnek. Mindezt az afganisztáni háborúról szóló írásunk kapcsán (13. oldal) vetem fel. A háború nyilvánvalóan nem kiváltó oka volt a szovjet és a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásának, ám a rendszer hosszú bomlási folyamatában katalizátorként gyorsította föl a csődjelenségek felszínre kerülését. A borzasztó ember- és anyagi áldozatokkal járó, katonailag egyértelműen elbukott háború, a Szovjetunió mindenfajta nemzetközi presztízsének elvesztése közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy a rendszer éppen akkor és úgy érkezett el a végórájához, ahogy az a rendszerváltások történetében rögzült. Azaz e kronológiát "az események", a nem várt hatások-visszahatások alakították. Gorbacsov azért nem tett nagyobb erőfeszítéseket, hogy megakadályozza a kommunizmus összeomlását Közép- és Kelet-Európában, mivel azt gondolta, hogy a kolonctól megszabadulva otthon, a Szovjetunióban életben tarthatja a rendszert. Ráció volt a tervben, hiszen "a pangás korszaka" - igaz, még láthatóbb agóniával - időtlen ideig folytatható lett volna, csak éppen az események...