Robur 11-15./A titokzatos zóna [antikvár]

ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ - BORISZ SZTRUGACKIJ A bíborszínű felhők bolygója A Vénusz kimutatja foga fehérét Blkov később képtelen volt az elejétől a végéig visszaidézni, mi is történt néhány perccel a parancsnok szaval után. Még kevésbé tudtak volna erről beszámolni társai, akiknek idejük vagy talán kedvük nem volt, hogy odaszíjazzák magukat üléseikhez. A Golkonda fekete viharja nem száguld, és nem támad messziről süvöltő hurrikánként az emberre - egy szemvillanás alatt jelenik meg, mint a tükörkép, s egyszerre rohamoz jobbról, balról, elölről és hátulról, felülről és alulról. Blkov az Infraképernyőre pillantva csak egy hatalmas, tintafekete falat vett észre úgy száz méterre a F/útól, és máris beköszöntött a sötétség. Itt véget értek a kézzelfogható emlékek, s maradtak csupán az érzések. A terepjárót gyorsvonati sebességgel taszította hátra a szélroham, s Blkov a lendülettől sisakjával a homlokfalnak ütközött. Csillagokat látott maga előtt. A fájdalomtól sziszegve érezte, hogy a Fiú felkapja az orrát, és felágaskodik. A biztonsági öv testébe vágott, recsegett, de kitartott. Körötte a vaksötétben minden sivított és dübörgött; Blkov süketen és vakon kapaszkodott az irányítópultba, az Izgalomtól majd megfulladva teljes gázra kapcsolt előre, s kiengedte mind a négy támaszkodókart. A jobb oldali hátsó kar egy másodpercen belül eltört. A sötétség vad körhintaként forgott körötte. A Fiú oldalt fordult, néhány métert kúszott a homokban, majd felfordult. Épen maradt tá-masztókarjai felemelték, s a vihar elvégezte a többit -a terepjáró Ismét lánctalpára fordult. Mint halálos veszélyhelyzetben mindig, Blkov agya most Is gyorsan, hidegen és határozottan működött. A nagyszerű géppel szinte eggyéolvadva ellenállt, minden Izmát megfeszítette, kimeredt szemmel nézte, hogyan jelennek meg az ernyőn a feneketlen sötétből előbukkanó, remegő, kék gomolyagok. „Megkapaszkodni, megkapaszkodni!" Vakító gömbök ugráltak a képernyőn, tüzet fröcskölve, némán robbantak szét, a robajló és süvítő viharban a több tonnás jármű lánctalpai örült sebességgel forogtak, a szuperkemény titán lánctalpszemek belevájtak a talajba, a Fiú mégis hátrált. A vihar újból felborította és elsodorta. „Meg- kapaszkodni, megkapaszkodni!" U-u-ú, u-u-ú üvöltött és bömbölt, dübörgött a vihar, Bikov dobhártyája majd beszakadt. Ajkán tapadós nedvesség Vér? Aj-jaj! Blkov fejjel lefelé lógott a biztonsági övön, s majdnem önkívületben nyomkodta a billentyűket Bozontos, lángoló gombolyagok száguldanak a képernyőn. Gömbvillámok? Ahá! Megkapaszkodni, bármi Is történjen!" S a Fiú Ismét felágaskodik Majd minden ugyanolyan hirtelen véget ért, ahogy kezdődött, Blkov kikapcsolta a hajtóművet, s nagy nehezen levette kezét az Irányítópultról. A kémlelőnyliá-son Ismét bekukucskált a külvilág piros fénye, mely most gyönyörűnek tűnt. A beköszöntött csendben sietve és határozottan kattogni kezdett a radioaktív sugárzásmérő. Bikov hátrapillantott. Jermakov béna ujjaival az övekkel bajlódott. Bogdán Szpicin sisak nélkül a padlón ült, a rádió mellett, s mint aki eszét vesztette, a fejét forgatta. Az arca olyannyira fekete volt, hogy Bikov megrémült - alig ismert rá a rádiós űrhajósra. Jermakov végül kicsatolta biztonsági övét, s felállt. Lába rogyadozott. -Nos, tudjátok, szép kis élet ez - dünnyögte Bogdán. Fehér fogsora nyugtalan mosolyra villant. -Ilyen viharos lett volna a mi Földünk fiatalsága is? A fal melletti asztal alól kimászott Dauge, négykézláb állt, megpróbált felállni, de azután nyilván meggondolta magát, lettül káromkodott egyet, a zsákoknak támaszkodva ismét visszaült a padlóra, s lehúzta sisakját. Hányinger környékezte. Jurkovszkijt sokáig nem találták a széthullott ládák kupaca alatt. Eszméletét vesztette, de rögtön magához tért, s szemét kinyitva érdeklődött: - Hol vagyok? Blkov megkönnyebbülten elmosolyodott, Bogdán pedig komolyan válaszolt: - A Fiúban, s a Fiú egy terepjáró -A pokolba a részletekkel! Melyik bolygón? - Fura egy alak - epéskedett gonoszul Dauge -, bármely körülmények között képes szakállas vicceket idézgetni! - Továbbra is a padlón ült, s a térdén fekvő sisakjával babrált. Jurkovszkij nyomban felállt, s figyelmesen szemlélgetni kezdte társát. - Cher Dauge! Tudod, milyen színed van most? - Feltételezem, hogy sárga.