Magyar Lányok 1901. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 27. számból: A gyorsvonaton. A vonat vigasztalan, szürke ég alatt robogott tova. A kocsik ablakait sűrű eső paskolta. Hideg szél is nyargalászott odakünn; s iparkodott egy kis rést találni, hogy besüvíthessen a vasuti kocsikba. Az ember azt hitte volna, hogy a bús november uralkodik a maga teljes zordonságában. Pedig hát május eleje volt, a mikor már ég és föld össze szokott mosolyogni egymással. A vonatnak virúló tájon kellett volna átrepűlnie, a melyen dúsgazdag aratás édes reménye ragyog a kelő búzavetés friss, eleven zöld szinében; a mikor fehér és rózsaszinű virágba borúlt gyümölcsfák integetnek az utazók felé.