Emmaus 2023. [antikvár]

Esperesi köszöntő BÁN BÉLA esperes „ Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, ncrn jároli-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!" (Zsoltár 139,23-24) Visszatekintve a 2022. esztendőre, az esperes hivatali minőségében így tud nyilatkozni: legyen hála az Úr Istennek, hogy néhány gyülekezeti problémát leszámítva, az egyházmegye élete rendben van. A gyülekezetek számában és minősítésében nem történt változás, a lelkészi állások betöltődtek, az egyházközségek zárószámadásai, költségvetései, missziói munkatervei elfogadtattak. A csaknem két évig tartó pandémia - mely az egyházi életre is rányomta a bélyegét — lassan emlékké vált, és a gyülekezeti élet mindenütt normalizálódott. Ha nem is maradéktalanul, de meg tudtuk tartani egyházmegyei alkalmainkat, lezajlottak a kanonika vizitációk, néhány püspöki szolgálattal gazdagított hálaadó istentiszteletet is tarthattunk. Talán azt is el lehet mondani, mint szoktuk: „ennél rosszabb ne legyen". Olyan világban élünk, amikor egy ilyen áUapot az érintettek számára leginkább felirdnősítődik. A legtöbb esetben az önértékelések felfelé szoktak kerekedni, egyének és közösségek életében is az önmagáról szóló bizonyítvány kiállítása sokszor kisebb dicshimnusszá alakul. Az önmaga előtt tetszelgő világ egyik jellemző vonása ez. Isten igéje többek között azért adatik, hogy értékeléseink ne a való világhoz igazodjanak, hanem az ige mérlegére kerüljenek. A zsoltárirodalom egyik gyöngyszeme a 139. zsoltár, bennem sokszor refrénszerűen tér vissza a zsoltáros kérdése: „ Vizsgálj meg, Istenem Nézd meg, nem járok-e téves úton?" A hivatali minőségen túl ez az egyik leglényegesebb kérdés számomra is. Az egyházmegye tisztelt közösségének nagy szeretettel ajánlom ezt az önvizsgálatra történő felszólítást: „nem járok-e téves úton?" Erre az Isten előtti szembesülésre és kérdésre mindnyájunknak szüksége van. Nem csupán az egyházmegye tisztviselőinek, a gyülekezetek lelkipásztorainak, főgondnokainak, pres-bitereinek, de minden gyülekezeti tagnak is. Bár a zsoltár egyes szám első személyben íródik, közösségi értelemben is rá kell kérdezni önmagunkra, gyülekezetünk helyzetére, állapotára. Továbbá meg lehet kérdezni Istenünk színe előtt önmagunktól, illetve belső köreinktől: helyes. Istentől való-e az az út, amelyen járunk? A már említett igei mérlegen érdemes elgondolkodni, vajon minden esetben Krisztus követségében, az ő paradigmáját követi egyházunk? Még konkrétabban: Krisztus-követés vagy sodortatás, ami történik velünk?! Tudom, nehéz kérdések ezek. Gyakran az elhárító mechanizmusok működnek bennünk, melyeknek lényege, hogy ne kelljen szembesülni a valósággal,