Emmaus 2022. [antikvár]

Esperesi köszöntő BÁN BELA esperes Mikor az Emniaus kiadványunkat kezünkbe vesszük, a mögöttünk lévő mintegy két év Covid-járványtól megterhelt időszaka sokunk számára talán nem lesz több egy rossz emléknél. Benne természetesen azok a veszteségek, időnek előtti elhalálozások, amelyek a családban, gyülekezetben, szűkebb környezetünkben érintettek bennünket. Bizonyára vannak, akikben súlyosabb nyomokat hagyott a pandémia, és olyanok is, akik a lezárások miatti kellemetlenségeken túl nem hordoznak közvetlen érintettséget. Legyen hála az Úr Istennek, hogy ez a fenyegető vírus lecsendesedett, és mostanra hatását szinte alig érezzük. A mögöttünk lévő néhány hónap megpezsdülésről és újrakezdésről beszél. Egyházunk életében is felsőbb szintekről érkező biztatás nyomán több minden újraszerveződik. Igyekszünk pótolni elmaradt közösségi alkalmakat, találkozásokat. Jó dolog újból megélni az együvé tartozást és a testvériséget. Miközben sok mindenre igyekszünk kitekinteni, és az egyházi életet mozgásban tartani, soha nem szabad elfelejteni, hogy mi az egy szükséges dolog. A János írása szerinti evangélium 6. fejezetének 28. és 29. versében ez áll: „Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit O küldött." Egy dolog szükséges, ami számunkra az alap, mégpedig azért, mert erről Jézus beszél. A hit, mint Isten ajándéka, melyet a Szentlélek közvetít, mindennél fontosabb. Miközben sok dolgot kell megoldanunk, megszerveznünk, és olykor elveszünk a lázas tevékenységben, Urunk szava megállít és emlékeztet. Néhány fejezettel később még konkrétabb: „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem." (Jn 14,1b). Ezt a gondolatmenetet viszi tovább Pál apostol, aki a Római levél 10. fejezetében ezt ítja: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." Amit a szívekre szeret- Anyák napja {Fülöpszállás) Konfirmáció (Cs.ászártöltés)