Lymbus 2003 [antikvár]

Táblái kissé kopottasak, maszatosak.
A forráskutatással foglalkozó magyar történészek, valamint a forrásokkal akarva, nem akarva is mindennapi kapcsolatban álló levéltárosok jól ismerik a Lymbus kifejezést. Bizonytalan eredetű, tartalmában vegyes, nehezen állagba sorolható iratokat jelöl. Ugyanakkor a klasszikus latinban Limbus alakban - nem pedig Lymbusként - a pokol tornácát jelenti. Bízom benne, hogy nem a pokol tornácát lépjük át, hanem pusztán a historikusok értelmezése szerinti fogalomhoz ragaszkodunk, amikor újraindítjuk a r Monok István és Petneki Áron szerkesztésében a Lymbus. Művelődéstörténeti Tár címen 1989-től 2001-ig, nyolc kötetben megjelent adattárat. Megőrizve, megújítva, megváltozott alcímmel: Lymbus. Magyarságtudományi Forrás közlemények néven. A korábbi szerkesztők vállalják a folytonosságot, továbbra is részt vesznek a periodika összeállításában. A beleegyezésükkel történt névváltoztatás pedig nem véletlen. Kifejezi, hogy példás együttműködésben, a külföldön magyarságtudományi témákkal foglalkozó kutatók támogatására számítva, a hungarológia vezető hazai műhelyei fogtak össze e vállalkozás érdekében. A Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Balassi Bálint Intézet. Áthidalva azt a - sokak balga véleménye szerint áthidalhatatlan - nehézséget, amelyet az államigazgatás néha nehezen megmagyarázható és követhető szempontjai alakítottak ki. Nevezetesen, hogy e négy, egymással szoros kapcsolatban álló intézmény három hatósághoz: két minisztériumhoz, az oktatásihoz és a kulturálishoz, illetve a köztestületként működő Magyar Tudományos Akadémiához tartozik. A megmaradás, a korábbihoz ragaszkodás szintén nem véletlen. Hiszen az előzményeknek is mindig van valamilyen előzményük.