Bővebb ismertető
Gerincénél enyhén felhajlik. Hátlapja enyhén elszíneződött.
Annibale Carracci ma elsősorban mint a római Farnese-palota freskóinak szerzője ismert. Ez kétségkívül - Michelangeló Sixtus-kápolnában lévő festményei és Raffaello Stanzái mellett - az Örök Város egyik legkáprázatosabb díszítő sorozata. Carracci festészete azonban nem korlátozódik kizárólag erre a freskócsoportra. Tehetsége megmutatkozik a festészet minden területén - a nagy, dekoratív freskóktól az oltárképekig, az életképektől az aktokig, nem feledkezve meg az emberalakos tájképekről (mint például a Krisztus és a szamaritánusnő), sem pedig az önarcképről. A művész egyforma könnyedséggel kezeli a különféle technikákat - az olajfestésről a freskófestésről áttér a szénrajzra és a vöröskrétára. Azonban művészete mindenekelőtt finoman egyesíti a kora barokk, a klasszicizáló és a naturalista elemeket. Szakítva a már kihalóban lévő manierizmussal, Carracci lerakta az alapokat a születőben lévő barokk és a közeledő klasszicizmus számára.