Fordulópont 2011/3 [antikvár]

Ha nincs cél, akkor mi van? Válságban és válságos hangulatban - „piaci szóhasználattal élve - egyre többen érzékelik a célok (egyéni életcélok, közös, távlati, családi stb. célok) hiányát. Az emberi lélek és önbecsülés számára oly fontos cél szó kapcsán manapság talán a legtöbbet használt fogalom a hiánycél... Ami nem csak a közgazdasági tartalom, hanem a cél és hiány "kapcsolatrögzítés" okán is (nemcsak első, hanem "minden hallásra") borzolja idegeinket. Különösebb bizonykodás nélkül tudjuk: célok nélkül nehéz élni; mások pedig úgy tudják - ugyancsak magától értetődően -, hogy a "vágyaktól való teljes megszabadulással, a céltalan létezés állapotának elérésével kerülhetjük el a boldogtalanságot". Ez utóbbi állapotrajzot Csíkszentmihályi Mihály megfogalmazásában idézem, aki egész életművével, híres elméletével szólalt fel a céltalanság ellen. A célnélküliség közérzete azonban - önbecsülésünket is negatívan meghatározó - ténye a kortárs világnak. "És ha nincs cél, akkor mi van?!" - kérdezheti a jellegzetes, jól ismert „na és akkor mi van" minimalizáló, félresöprő hanghordozással válságos korunk hőse, aki mindent hárítana. De ez a kérdés nem lerázható egy vállrándítással, mert lényege szerint, tehát pontosan érzékeljük: "És ha nincs cél, akkor mi nincs?..." És ez már fájóan konkrét rákérdezés a hiányra.