Confessio 2000/2. [antikvár]

Meditáció és Imádság „Ahol az Úrnak Lelke " Textus; (2Kor 3,17) A pünkösdi ünnepkörben két út áll az igehirdető előtt: 1. Valamennyire tudományosan, dogmatikusan arról szól, hogy kicsoda is a Szentlélek. 2. A bibliai híradások alapján azt próbálja meg bemutatni, hogy mi is történik ott, ahol a Szentlélek Úristen jelen van és munkálkodik. Az inkább mottónak, mint alapigének választott páti félmondat talán jelzi, hogy a következőkben inkább az utóbbiról lesz szó: mi megy végbe emberéletekben és közösségekben ott, ahol Isten Lelke kiárad, ahol Ö munkálkodni kezd! 1. „Ahol az Úrnak Lelke ", ott az „itt állok, másként nem tehetek" bátorságával hangzik a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Az első Pünkösd és az utána következő napok-hetek eseményeinek - ahogyan Péter és a többiek előállnak, bizonyságot tesznek, megtérésre hívnak - nem valamiféle nagy emberi elszánás vagy hívő fanatizmus a mozgatója, hanem az a Lélek, Aki alkalmassá teszi őket arra, hogy szólják a Krisztus titkát; Aki legyőzi a félelmüket, bátorságot önt a szívükbe, szájukba adja a szót, amely azután olyan erővel hangzik, hogy hallgatóságuk úgy éli meg, „mintha szíven találták volna őket" (ApCsel 2,37). 2. „ Ahol az Úrnak Lelke ", ott megszólító szóvá, személyes üzenetté lesz Isten szava. Azok az emberek, akik ott, a kezdeteknél átélhették a megszólítottság csodáját, nem voltak mások, mint mi Élték a maguk megszokott életét, küszködtek a mindennapok gondjaival, szerettek és gyűlölködtek, egyszóval: semmivel sem voltak alkalmasabbak arra, hagy megszólított emberek legyenek, mint amilyenek mi vagyunk! Isten Lelke azonban munkába vetette őket, átjárta életüket, megajándékozta őket azzal a felismeréssel, hogy Krisztusban az ő életükben is minden újjá lehet, ők pedig éhek az ajándékba kapott alkalommal és lehetőséggel. Isten Lelke úgy intézte, hogy az egyszerre megítélő és felszabadító evangélium szíven találja őket, ők pedig készen álltak arra, hogy életükben végbe mehessen a más emberré — új emberré létei csodája. 3. „Ahol az Úrnak Lelke ", ott közösség, gyülekezet, egyház születik, mert a Krisztushoz tartozás öröme egyúttal az egymásra-találás öröméve is lesz. A Szentírás egyik legszebb, leggazdagabb mondanivalójú mondata így hangzik: „A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt" (ApCsel 4,32). Ha napjaink egy-házi-gyülekezeti valóságát látjuk, már-már gyanakodni kezdünk: nem egy sohasem-volt és sohasem-lesz ideálképet állít elénk a Szentírás?! A válasz Isten Igéje alapján eléggé egyértelmű: ott, ahol olykor nagyon földhözragadt emberi szándékok és indulatok feszülnek, ott ez a közösség legfeljebb az álmok-vágyak kategóriájába tartozik. Ahol azonban Isten Lelke által újjászült emberek vannak együtt, ott - bármilyen képtelenségnek tűnik is - mégis valósággá lehet, hogy „ egyet akarva ugyanarra törekszenek" (Fii 2,2). „Ahol az Úrnak Lelke ", ott valóban a Krisztusról szóló bizonyságtétel hangzik; ott valóban mássá-újjá lesznek emberi életek; ott ma is születik-él a gyülekezet, az egyház.' Mi mást tehetnénk hát, mint az ősi ének szavaival kérjük, hívjuk a Szentlélek Úristent: „Jövel, teremtő Szentlélek, És híveiddel légy vélek, Szent ajándékiddal szívek Újuljon és teljesedjék." Bellai Zoltán